A taiji misztikuma

Nemrég egy tanítványom azt mondta: én azt hittem, a taiji misztikus. Kapásból azt válaszoltam: az, misztikus. Rengetegszer átforgattam magamban ezt a párbeszédet. Most sem gondolom másképp.

Mikor elkezdünk taijit tanulni, nem teszünk mást, csak követjük a tanárunkat, megpróbáljuk a szinte értelmezhetetlen mozdulatokat minél pontosabban utánozni, és szép lassan megtanulni egy egész mozgássort. Tanárára bízza magát a tanuló, hogy a közösen megvalósuló, tudatos cselekvés eredményeként létrejöjjön az egyedi tapasztalása arról, hogy a természet rendje milyen módon nyilvánul meg saját magában. A taiji misztikuma is ezen alapul.

Szavak és fogalmazás nélküli közvetlen tapasztaláson, mely végtelen és határtalan folyamat.
Minél tovább gyakorlunk, annál pontosabb és egyben rugalmasabb lesz az általunk megtapasztalt egységélmény.

Minden testrészed legyen a helyén,
Egyik se legyen használatlan vagy
 túlerőltetett,
Mindegyik legyen kapcsolatban a másikkal.

                    Zhang San-Feng: Taiji értekezés

A taiji helyes gyakorlása felszabadultságot hoz. Ez nem transzélmény, de mindenképp módosult tudatállapot. Ha a gyakorlás során elérjük a lecsendesedést, az elme koncentrálttá és nyugodttá, a test érzékelése pedig egyre pontosabbá válik. Ennek az érzékelésnek az egyik fontos eleme a fascia.

A fascia kötőszövet, mely hálóként fogja össze testünk minden szervét. Megtámaszt, lehetővé teszi a szervek közötti kommunikációt, erőt, energiát közvetít és erősít fel.

Amikor futunk, sétálunk, taijizunk, a mozgás energiájának nagy része a fascia összehúzódásából és rugószerű tulajdonságából származik. Az emberi szervezet nem egyszerűen a szervek, szervrendszerek összessége, hanem integrált egész, melyben a kapcsolatot és a kommunikációt a fascia biztosítja.


Az ízületek lazák.
A bőr és a haj erős.
Rész a résszel összefűzve.
Belül a könnyűség és a fürgeség.

            Yang Yu-Ting: Négy bölcs mondat

A taiji gyakorlásának, tanulásának minden szintjén a tapasztalatszerzés a legfontosabb elem. Vizsgálódásunk középpontjában a közöttünk és a körülöttünk lévő világ között lévő kölcsönhatás áll. A testérzeteket figyeljük, melyeket a jól beidegzett fascia közvetít számunkra. Ez egy rugalmas tapasztalati folyamat, ahol az értelmezés mellőzésével a jelenségekre koncentrálunk. Nem az intellektusunkkal dolgozunk, kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy annak végesek a lehetőségei. Azon igyekszünk, hogy természetesen tapasztaljuk meg a minden létező alapját jelentő forrást. Ahogy haladunk előre a tanulásban, egyre többet érzékelünk a saját testünkből. Egyre nagyobb területet, egyre aprólékosabban, egészen addig, míg világossá nem válik az összefüggés a körülöttünk és bennünk lévő világ között. Itt megszűnik az elkülönültség, megszületik az egységélmény.
EZ A TAIJI MISZTIKÁJA.

Irodalom:
Thomas Myers: Anatomy trains
dr. Yang Jwing-Ming: A legendás mesterek taiji-titkai

Jin és Jang

„A hegy vagy folyó világos és sötét oldalát jelentő két fogalom (…) bevonult a Változások könyvébe, és a létezés két ellentétes állapotára vonatkoztatták. A jin-jang kifejezés nem fordul elő ebben a jelentésben sem a könyv szövegében, sem a legrégibb kommentárokban” Richard Wilhelm

Tehát a jin és jang kettőséhez tapadó tartalmak eredetileg a Yi Jinget felhasználó jóslatok magyarázatát segítette.  Ezek a tartalmak maguk is, viszonylagosak. Jól illusztrálható ez a két szó eredeti jelentésének ábrázolásával. A hegy egyik oldala addig sötét, árnyékos, és így jin oldal, míg a nap a hegy másik oldalát süti. Amint a nap átér a sötét oldal fölé, és azt világítja meg, janggá változik, és az addig világos yang oldalból lesz jin. Mindig csak egy viszonyítási állapoton belül határozható meg, hogy valami jin, vagy jang tartalmat hordoz-e.