Az 50 első kérdés, amit felteszel a tajcsiról (taiji, taichi) és a csikungról (chikung, qigong) 8.

Testérzetek – és az egyensúly létrejötte

A tajcsicsuan belső harcművészeti stílus, a helyes testtartás az egyik legfontosabb dolog gyakorlása közben. Ha feszes a tartás, akadályozzuk a csí áramlását, ha helytelen a testtartás, sérülésnek tesszük ki magunkat, és elpazaroljuk fizikai erőnket is.

A helyes testtartás kialakításában elsősorban a testérzetek felismerésére, és az azokra adott reakciókra koncentrálunk. A testrészek egymáshoz való viszonya egy dinamikus egyensúlyi állapot.

Mit tekintünk, mit érzünk egyensúlyi állapotnak?

Életünk során temérdek hatás ér minket, melyekre reagálunk, mind a hatás, mind a reakció nyomot hagy a testünkben. Ahogy minden egyes gondolat, minden kiejtett szó, minden cselekedetünk is letárolódik és nyomot hagy a testben. Így alakul ki az egyénre jellemző, egyedi tartás, ami nem feltétlenül helyes, hiszen egy-egy hatás testünket kibillentheti egyensúlyi állapotából, és egészen addig így marad, míg valamiféleképpen kompenzálni nem kezdjük azt.  

A testérzetek érzékelésének és észlelésének fejlesztésével nagy lépést tehetünk a helyes testtartás helyreállítására.

A következő területeken fejleszthetjük a testünkből érkező érzetek felismerését:

– a testfelszínéről és mélyéről érkező ingerek feldolgozásának területéről, mely három, jellegükben különböző, de egymással összefüggő érzetminőséget takar. Ez a szomesztézia.

– a végtagok helyzetének érzékelését, mely a propricepció,

– a zsigeri érzékelés, a belső szervek információinak feldolgozásának területét, ami a  viszcerocepció,

– bőr esetén a hőérzékelést, ami a termorecepció,

– mechanikai inger érzékelését, ami a mechanorecepció,

– az érintés érzékelését: mely a nocicepció, termorecepció, mechanorecepció együtt, és taktilis érzékelésnek nevezzük,

– különböző testrészeknek a törzshöz viszonyított helyzetének érzékelése, mozgások érzékelését, amit kinesztéziának nevezünk és a

– fájdalomérzékelést, ami a nocicepció.

Az érzékelés a környezet bizonyos változásaira hangolt  érzékszervek  változásregisztráló folyamata. Ebben a folyamatban az adott érzékszervhez tartozó ingerspecifikus receptorok regisztrálják a környezet változását (az ingert), majd ezt az információt továbbítják (ingerület formájában) az idegrendszer központi részei (agy, gerincvelő) felé.

Itt (is) bővebben utána tudsz nézni


Az érzékelésnél nem áll meg a folyamat, észlelni is kell az ingert. Az észlelés, percepció pszichológiai folyamat, mely során hozzárendeljük az ingereket az érzékleti mintához. Bárki és bármi – személy, tárgy – azonosításában szerepet játszanak a korábbi tapasztalatok, beállítódások, elvárások. A percepció során az érzékszervi benyomások jelentéssé, tárggyá szerveződnek, felismerhetővé válnak. A különböző ingerek nyomán keletkezett ingerületek egységes képpé formálódnak, így tükröződik a valóság. Az agy értelmezi az érzékleteket, rendszerezi azokat és jelentést ad nekik.

Egy 2015-s vizsgálat szerint a tapintás térbeli megkülönböztetése tartósan javult mindössze 6 órás mentális-szenzoros fókuszálás hatására, ami arra utal, hogy a mentális állapotok által létrehozott belső agyi tevékenység a külső stimulációhoz hasonlóan megváltoztathatja az észlelést és a viselkedést.  A Ruhr-University Bochum és a Ludwig-Maximilians-University München kutatói egy három napos meditációs elvonulás résztvevőit figyelték meg. A résztvevők fele napi nyolc órás meditációjuk mellett egy további, speciális meditáció-fajtát is végzett: naponta 2 órán keresztül fókuszáltak jobb kezük mutatóujjára, és tudatosították azokat az érzéseket, amelyek ujjukban ez alatt az idő alatt spontán módon megjelentek (szomatoszenzoros percepció). A meditálók másik fele kontrollcsoportként szolgált, ők a napi járulékos 2 órában azt a szokásos meditációjukat végezték tovább, amit egyébként is gyakoroltak már 8 órán keresztül. Az elvonulás végeztével megvizsgálták a résztvevők tapintásélességét, és összehasonlították az elvonulás előtt mért adatokkal. Az eredmények szerint annak a csoportnak a tagjai, amelyek a mutatóujj-fókuszálást végezték, szignifikánsan jobb tapintásélességet produkáltak a gyakorlás után, nemcsak a jobb mutató-, de a jobb középső ujjukban is.
A vizsgálatnak ITT tudsz utánanézni.

A test felé fordított, kellő ideig megtartott figyelem, koncentráció révén fokozható az érzékelés, és befolyásolható az észlelés. Létrejön az egyensúly.

Az 50 első kérdés, amit felteszel a tajcsiról (taiji, taichi) és a csikungról (chikung, qigong) 7.

A taoista meditáció

„A mi hagyományaink szerint – mondta a Nagymester – a meditáció lehetetlen megtisztított test, nyitott meridiánok és csí nélkül. Ezt már gyerekkorod óta magyarázzuk: csí nélkül nincs szellem. És az is alapvető követelmény, hogy a gyakorlónak kifinomult személyisége legyen. Másképp szörnyeteggé változhat. Végül ismernie kell a kozmológia tanait, amelyek alapján megfelelően rendszerezni és értelmezni lehet a tapasztalatokat.”
Teng Ming-Tao: Taoista történet

A taoista meditáció az elme-gyakorlatokkal szemben az energia-gyakorlatokra helyezi a hangsúlyt. Célja a dinamikus kapcsolatteremtés a külvilág és a belső én között. Mint minden meditációs ösvény, a taoista meditáció is igen kiterjedt tanításokon alapszik a test művelésétől a gyógynövények használatán át a belső alkímiáig. Változatos technikákról van szó, melyek között vannak általánosan gyakorolhatóak és olyanok, melyeket személyre szabottan kap a tanítvány. A lényeg mindben az, hogy a gyakorlót összhangba hozza az élet forrásával, a csível. A csí az életerő, mely átjárja és aktiválja a testet és a tudatot. A csí híd a test és a tudat között.

A sanbao három része, a jing, a csí, a shen művelése, és ezek összhangba hozása a tajcsicsuan legfontosabb gyakorlata.

A jing szinten a testtel dolgozunk, ami nem kizárólag az emberi testet jelenti, hanem a körülöttünk lévő fizikai valóságot. Az általános irányelvek a gyakorlásban:

  • a szexuális úton kiáramló életerő megtartásának elsajátítása,
  • a helyes táplálkozás,
  • a harag és szomorúság elkerülése,
  • a szülőkkel való kapcsolat helyreállítása,
  • izmaink és ízületeink megerősítése,
  • gerincünk javítása és ápolása,
  • tevékenységeink hozzáigazítása a Hold mozgásához,
  • évszakok hatásainak figyelembevétele,
  • megfelelő alvás kialakítása,
  • megfelelő tisztálkodás,
  • gyógynövények alkalmazása,
  • csontvelő tisztítása.

Csí szinten az energiával és az érzelmekkel dolgozunk. Ha jing szinten minden rendben van, de zaklatottak vagyunk, vagy túlságosan is boldogok, bőven van dolgunk a meditációnkban. A csí egyensúlyba hozásához a shent használjuk.

A gyakorlás során mind az érzékelés, mind az észlelés egyre pontosabbá válik. Egyre többet ismerünk meg fizikai valónkból, ami utat nyit egy finomabb érzékelés felé. Világossá válik, hogy hangulatunk, érzelmeink, azaz kapcsolataink, miképp képeződnek le a testünkben.

A shen adja meg meditációnk irányát. Törekedhetünk a szenvedés megszűntetésére vagy valamilyen új tulajdonság kialakítására. A sanbao, a három kincs összhangba hozása tesz minket képessé arra, hogy ne kifejezetten egy cél érdekében cselekedjünk, hanem hogy az odavezető út legyen a cél, az úton való haladás adja meg a nyugalmunkat.

Találd és érezd meg a mozgást a nyugalomban és a nyugalmat a mozgásban. Az ellenfél változásával változtasd meg válaszodat, és mutasd meg a csodálatos képességeket.
Ismeretlen szerző: A tizenhárom minta éneke. Yang Jwing- Ming: A legendás mesterek Tajcsi-titkai.

Az 50 első kérdés, amit felteszel a tajcsiról (taiji, taichi) és a csikungról (chikung, qigong) 6.

Mi az a meridiánrendszer?

A meridiánok csatornák, egy hálózat részei, mely biztosítja a csí számára, hogy eljusson a szervezet minden részébe. Ez a hálózat az ismert képalkotó rendszerekkel sokáig láthatatlan volt, éppen ezért létezése a nyugati orvoslás számára kérdéses, a testpontok és az ezeket összekötő, vezetékeknek nevezett pályák valós voltáról nem foglalt egyértelműen álláspontot.

Vannak, akik a meridiánokkal való foglalkozást kuruzslásnak tekintik, mások a pontokat és vezetékeket a régies megfogalmazás ellenére értékesnek tartják, és ezeket az ér- vagy idegrendszer egyes szakaszaival, vagy működési sajátosságaival azonosítják.[1]

Újabb kutatások azonban a fasciarendszer és a meridiánrendszer összefüggéseit mutatták ki.

A hagyományos kínai orvoslás szerint a meridiánrendszert 72 meridián alkotja. Ezek nem azonosíthatóak sem az idegpályákkal, sem a vérrel, sem más egyéb keringési folyamattal.

Azonban a rendszeren belül keringő csí nélkül nincs sem vérkeringés, sem semmilyen belső működés a testben.

A legismertebb a 12 fő meridián. Ezek a test mindkét oldalán futnak, és kapcsolatba hozhatóak valamely szervvel.
Itt sokat olvashatsz a témáról: KATT

6 jin és 6 jang meridiánon kívül egy különleges csatorna elöl, és egy hátul helyezkedik el. Elöl a Ren Mai, a befogadó vezeték halad, hátul pedig a Du Mai, a kormányzó vezeték. A meridiánok mentén akupunktúrás pontok helyezkednek el. A 12 fő csatornán a pontok száma 361. A különböző oktatási anyagokban több mint 1500 pont szerepel, ahol nagy hatékonysággal avatkozhat be a hozzáértő, hogy a qi áramlását befolyásolja.  

A hat jin meridián a karok és a lábak belső, a jang szervek hat meridiánja pedig a külső oldalon fut.
Az energia belülről a test szerveiből és energiaközpontjaiból, kívülről pedig, a kézen és a lábon található végpontokon áramlik a meridiánokba.

A kínai meridiánrendszer jin-jang felosztása

Ez a felosztás nem jelenti azt, hogy az egyes szervek csak jin vagy csak jang energiát tartalmaznak, de az egyes szerveket vagy az egyik, vagy a másik energiához kapcsoljuk.

A szervezet energetikai rendszeréhez tartoznak a tantienek, az energiaközpontok, melyeket neveznek elixírmezőnek, vagy a csí tengerének. Ezek a pontok olyan területei a testnek, ahol a kívülről kapott energiát vagyunk képesek tárolni, átalakítani, minőségét javítani. Ez elsősorban a nejkung gyakorlatokhoz kapcsolódik, melyek a taoizmus, különösen a kínai harcművészetek légzés, meditációs, a belső érzékelést fejlesztő vagy spirituális gyakorlatait jelentik.

Három fő energiamezőt, energiatartályt különböztetünk meg a testben.

A felső tantien a fejen belül van, a hipofízis környékén, azon a vonalon, mely a két szemöldököt köti össze.

A középső tantien pont a mellkas magasságában található, kicsit feljebb, mint a mellbimbókat összekötő vonal.

Az alsó tantien a köldök alatt 4 ujjnyival   a test belsejében helyezkedik el.

Az ábrában szereplő három kifejezés jing, csí és shen együtt a San Bao, a Három kincs, mely a csikungban és a hagyományos kínai orvoslásban az esszencia, az életenergia és a szellem fogalmakat takarják.  Művelésük az ember önmaga meghaladásáról szól, a hozzájuk kapcsolódó gyakorlatok a taoista belső alkímiához kapcsolódnak.  Az élet fenntartása az emberi testben a három kincs folytonos összeolvadása és átalakulása. A taoista belső alkímiában úgy gondolják, hogy a San Bao összeköti az embert a Földdel és az Éggel.

A jing a fizikai test anyagi alapja, fizikai infrastruktúrája. Építi és táplálja a testet. A jing termeli a csontvelőt, a vér és a test más folyadékainak alapja. A jing energetikailag kapcsolódik férfiaknál a spermához, nőknél a méhhez és a petesejthez. A kínai orvoslás szerint a jing a test energiájának alapgyökere. A vesében és az alsó tantianben tárolódik.
A csí a San Baoban maga a lélegzet, amely átjárja az egész testet. 

A lélegzettel való változás és átalakulás teremti meg az Éghez, a Földhöz és a minket körülvevő univerzumhoz való kapcsolódást. A jing és a csí kölcsönösen függenek egymástól. A csí kialakulása a jingtől függ, a jing pedig a csí átalakító tevékenységeiből táplálkozik. Mikor a csí leereszkedik, jinggé változik, mikor jing felemelkedik, csívé alakul át. A jingnek és a csínek egyesülnie kell, hogy létezzen shen. A shen életerőnk lényeges része, kapcsolatunk a spirituálissal, de egyben terméke és része is a folyamatban lévő testi változásnak, átalakulásnak, amely az anyagiban gyökerezik. 


[1] Dr. Mingtang Xu – Dr. Berend Róbert: A chi kung világa. Bioenergetic, Budapest, 2008 449. oldal

Az 50 első kérdés, amit felteszel a tajcsiról (taiji, taichi) és a csikungról (chikung, qigong) 5.

Miért mozognak olyan lassan azok, akik tajcsiznak?

Metafizika. A világ formája a mozgás - lényege a nyugalom. (Karinthy Frigyes: Címszavak a Nagy Enciklopédiához)

Karinthy Frigyes nem tajcsizott, valószínű, még csak nem is ismerte a tajcsit. A mozgásról és a nyugalomról szóló jegyzete egyetemes tapasztalat a régi Kínában ugyanúgy, mint a XX. századi Magyarországon.

Sokszor hallottam már azt a mondatot: „Nekem ez a tajcsi dolog túl lassú. Szerintem, nem nekem való.”

Amikor egy csikung vagy tajcsi formát gyakorlót nézünk, az első dolog, amit észreveszünk, az a szokatlanul lassú mozgás. Természetes, hogy felvetődik a kérdés: miért mozognak olyan lassan a tajcsisok?

Mozgás és nyugalom. Ellentétesnek tűnik ez a két fogalom, de egymás nélkül nem is léteznének.

A tajcsi és a csikung meditatív mozgás. A lassan, odafigyeléssel végzett csikung és tajcsi formagyakorlatok maximális érzékszervi visszacsatolást biztosítanak a gyakorlónak. Lépésről lépésre ismerjük meg testünk nagyobb, majd fokozatosan egyre kisebb egységeit. Olyan érzetünk lehet, mintha végre kapcsolatba kerülnénk a testünkkel. Ez az érzet a kitartó gyakorlás során még tovább finomodik.

Lehet, hogy a gyakorlás kezdetén megjelenik bennünk egy sürgetettség érzés, hiányoljuk a mindennapokban megszokott tempót, frusztráltnak, unottnak érezzük magunkat, sőt, egyenesen kínos az efféle mozgás. Talán még az is eszünkbe jut, hogy maga a gyakorlás okozza ezeket érzéseket, és nem az attitűd és meggyőződés, ahogy a gyakorláshoz hozzáállunk.  

Gondolataink érzelmeket keltenek, érzelmeink pedig érzetek formájában folyamatosan megjelennek a testünkben. Ahogy tajcsizás, csikung gyakorlás során egyre jobban megismerjük a testünket, egyre pontosabban vagyunk képesek megkülönböztetni a megjelenő érzeteket. Nem csak gyakorlás közben igaz ez. A tapasztalatokat mindennapi életünkben is felhasználjuk. Világossá válik, milyen érzelem milyen testérzetet idéz elő. Tudatossá válunk az érzelmeinkre, finomodik az érzelemszabályozásunk.
Csodálatos felfedező túra ez saját magunkban. A tajcsi önismereti út.

A figyelem edzhető. Fenntartásának képessége; gondolataink, érzelmeink testünkben való megjelenésének felismerése az igazi ajándék, amit kapunk a tajcsitól és a csikungtól.

Neurológiai szemszögből nézve a fasciában és az izmokban lévő szenzorok (neurális receptorok) jelei a gyakorlás során eljutnak az agyba, ami – főleg, ha sokszor megismételjük a gyakorlatokat – a neuroplaszticitás révén áthuzalozza azt. Megváltozik a test agyi lenyomata, a testkép az agykéregben.

Ennek a területnek erős neurális kapcsolatai vannak az érzelmekhez – például stressz, szorongás, örömérzet – tartozó agyterületekkel, ennek révén ezekben is pozitív változások jönnek létre, ami kihat a pszichére.

A tajcsi rendszeres gyakorlása nem csak a figyelmet edzi. A mozdulatok egyre pontosabb kivitelezése fizikai kihívást is jelent. A lassú mozgás harmonizálja a testet, javítja az egyensúlyt és a koordinációt, növeli a test erejét és rugalmasságát is.

Találd és érezd meg a mozgást a nyugalomban, és a nyugalmat a mozgásban.

A tizenhárom minta éneke – ismeretlen szerző – dr. Yang Jwing-Ming A legendás mesterek Taiji-titkai

Az 50 első kérdés, amit felteszel a tajcsiról (taiji, taichi) és a csikungról (chikung, qigong) 4.

Mi köze egy amerikai tervezőmérnöknek a tajcsihoz?

Ez a kérdés valószínűleg nem születne meg benned az 50 első kérdés között, nekem azonban olyan fontos elméleti kérdéseket tisztázott a tajcsiról, melyeket szeretnék veled megosztani.

Tajcsi és csikung gyakorlásunk záloga az, hogy mennyit vagyunk képesek érzékelni abból az interakcióból, mely testünk alkotóelemei között zajlik. Mennyire mélyül el a figyelmünk testünk energetikai rendszerében. 

Buckminster Fuller, aki egy rendkívül eredeti módon gondolkodó alkotó volt, kutatásai, találmányai és szerkezeti kísérletei során alkotta meg a tenszegritás kifejezést. Leírása szerint azokban a szerkezetekben, ahol érvényesül a tenszegritás, a merev összetevők és az azokat összekötő rugalmas részek, önfeszített szerkezetet alkotnak, így a húzó- és nyomóerők integrált egésszé válnak. Tehát a feszesség az a tulajdonság, amely egy olyan rendszert hoz létre, ahol a rugalmas és a merev elemek képesek együtt és egyidejűleg szerkezetet alkotni a belső feszültségek hatására. Ez a feszültség formai stabilitást ad, összefüggő szerkezetet hoz létre, amely biológiailag úgy működik, mint az izmok és a csontok, ahol az egyik elem erősíti a másikat. A tenszegritás a feszültség eloszlását vagy egyensúlyát jelenti a struktúrán belül. 

Buckminster Fuller az általa alkotott tenszegritás-modellel

Ma ezt használják az élőlényeket alkotó elemek geometriai jellemzők szerinti szerveződésének magyarázatára. Az ilyen térbeli alakzat a gravitációs erőnek köszönhetően, a nyújtás és nyomás által szerveződve, állandó egyensúlyi állapotban van.

Ezt az egyensúlyi állapotot keressük tajcsi gyakorlás közben is. Újra és újra megtapasztaljuk, míg képesek leszünk a legkisebb eltérést is felfogni, megérteni.

A rendszer az ellentétes erők egyesülésével működik, és Fuller szerint “a természet strukturális alapja, amely minimális elemekkel képes erős szerkezetet alkotni“.

Ilyen struktúra például Kenneth Snelson Tűtorony című alkotása, melyben a művész merev és rugalmas alkatrészekből összeállított darabokkal dolgozott:

A tenszegritás a külső erőhatások és az általuk befolyásolt forma belső energetikai összefüggése. Fuller ezt nevezte szinergiának, mely elnevezés együttműködést jelent, és arra utal, hogy a rendszer működése nem egyszerűen az alkotóelemek összességéből fakad, hanem az azok között zajló interakcióból.

Az emberi szervezet ilyen. Tenszegritás alapú struktúra, mely nyomás hatására egyre feszesebb és erősebb struktúrává válik. Az ilyen struktúrák mindig egy alapterhelés alatt állnak, mely belső feszültségükből ered. Nyugalmi helyzetben is előfeszített állapotban vannak. Ezt az alaptónust a testben a fascia biztosítja, mely minden egyes szervet, minden izmot, minden idegrostot lefed.

Tajcsi és csikung gyakorlásunk záloga az, hogy mennyit vagyunk képesek érzékelni abból az interakcióból, mely testünk alkotóelemei között zajlik. Mennyire mélyül el figyelmünk testünk energetikai rendszerében.

Az 50 első kérdés, amit felteszel a tajcsiról (taiji, taichi) és a csikungról (chikung, qigong) 3.

Mi a csikung? 1.

„… fejlesztened, erősítened kell a csít. Össze kell gyűjtened. Biztosítanod kell az életfontosságú csí folyamatos áramlását és felhalmozását. Érezni fogod, amint kitölti a testedet. A levegővétellel magadba szívod az egész világegyetemet. Ugyanakkor irányítanod is kell. A csí a világegyetem esszenciája. Megerősítheti és meggyógyíthatja bármelyik testrészedet. A testtartások úgy vannak kialakítva, hogy a csí áramlása minden porcikádat átjárja, egyik részed se szigetelődhessen el.
(...) meg kell nyitnod az energiavezetékeket, a meridiánokat. A világegyetem feltartóztathatatlanul áramlik. Az ember energiájának is hasonlóan kell tennie.”
Teng Ming-Tao:Taoista történet

Mikor röviden kell arra a kérdésre válaszolnom, mi a csikung, annyit szoktam mondani: energiatorna. De azért ez tényleg csak egy rövid, gyors válasz.

Az itt szereplő videók betekintést engednek abba, milyen sokféléle lehet a csikung.

Végezhetjük ülve:

vagy állva:

utánozhatjuk az állatok mozgását:

vagy egy mitológiai lényét:

A csikung egyesíti a mozgás, a légzés, a figyelem és a tudatosság gyakorlatait. Az energia, elsősorban a testünkön keresztül elérhető energia használatának tudománya. Ahogy a tajcsi, a csikung is mozgásban végzett meditáció. A meditáció pedig komoly munka. A csikung esetében a csível való munka, melynek eredménye a körülöttünk lévő világ és önmagunk megismerése.

A csikung szó maga is ezt jelenti:
csí: energia, mely mindenhol létezik – körülöttünk és bennünk is,
kung: munka, kiművelés.

A különféle csikung formákban
– a légzés lassú, hosszú, mély,
– a mozdulatok gyengédek, finomak, szelídek. A fizikai test átmozgatása mellett azt a célt szolgálják, hogy folyamatos visszajelzést kapjunk arról, mennyire ellazult a testünk,
– az elme lecsendesedik, a figyelem fókuszált.

Az 50 első kérdés, amit felteszel a tajcsiról (taiji, taichi) és a csikungról (chikung, qigong) 2.

Mi a tajcsi?

A tajcsicsuán (más átírásban: taijiquan, tai chi chuan) Kínából terjedt el az egész világon, és mára kedvelt, népszerű mozgásformává vált nyugaton is. Aki belekóstol, azt rabul ejti. A tajcsi nem pusztán sport, tükröződik benne az a taoista elgondolás, hogy mi is a természet részei vagyunk.

Tajcsizás közben a gyakorló egyszerre éli át a belső békét, a nyugalmat és a fizikai mozgás élményét.

A tajcsicsuan harcművészet. Belsőerős harcművészet. Minden egyes mozdulatnak van harci értéke, olyan alkalmazása vagy alkalmazásai, melyek egy küzdelemben, megfelelő gyakorlás után, elővehetők. Érdemes belenézni egy-egy Youtube-on fellelhető bemutatóba, hogy értsük, miről is van szó. Például ebbe a videóba:

vagy ebbe:

Ne aggódjunk, a kezdő, középhaladó edzések nem a verekedésről szólnak. Nem azért fontos számunkra tudni, milyen mozdulat mire való, hogy pár edzés után leálljunk bárkivel verekedni az utcán, hanem azért, hogy világos legyen, miért oda tesszük a kezünket ahová tesszük, miért azon a lábon van a testsúly, ahová edzőnk utasításai szerint helyezzük.

A gyakorlás során minden egyes apró részlet számít, és egyre többre leszünk képesek odafigyelni. Nem csak azért, mert egyre könnyebben jut eszünkbe, mire való egy mozdulat, hanem azért is, mert a gyakorlás során kitágul a figyelmünk, több és több információt leszünk képesek felismerni azok közül, melyeket testünk állapotáról, helyzetéről érzékszerveink közvetítenek.

A testérzetek érzékelésének és észlelésének fejlesztésével pedig nagy lépést tehetünk az egészségünkért, a helyes testtartás helyreállításáért, és nem kevésbé azért, hogy megtaláljuk azokat a pontokat a testünkben, melyek valamiért folyamatos feszültségben vannak. Ezek a feszültségek olyan régen fennállhatnak, annyira hozzánk nőhetnek, hogy gyakran fogalmunk sincs róluk. Természetesnek vesszük a testtartásunkat, a mozdulatainkat akkor is, ha azok nem egészségesek. Azt, hogy felhúzva tartjuk a vállunkat, előretoljuk az állunkat, vagy megfeszítjük egy-egy ízületünket.

A tajcsicsuan gyakorlása abban segít, hogy minél testtudatosabban éljük a mindennapjainkat.

Az 50 első kérdés, amit felteszel a tajcsiról (taiji, taichi) és a csikungról (chikung, qigong) 1.

Mi az a csí?

„A világ kezdetekor csak a csí, a tiszta életerő létezett. A csí öt elemmé – fém, víz, fa, tűz és föld – lett. Az öt elem jinné és janggá alakult. A jinből és jangból jött létre az emberiség is. A jin és jang tovább keveredve létrehozta a Nagy Végső Valóságot – a Tajcsit. A Tajcsi pedig Vucsi – Üresség – lett. Ezután az egész folyamat újrakezdődött. A világmindenség folyamatosan tágul és összehúzódik.
Mi a világmindenség mikrokozmoszai vagyunk. Mi ezt a folyamatot a csikungban valósítjuk meg.”
Teng Ming-Tao: Taoista történet – Egy taoista mester titokzatos élete és vándorlásai

A hagyományos kínai orvoslás (HKO) egyik alapvető fogalma a csí, amelyet nyugaton általában az élő szervezetek biológiai vitalitásaként értelmeznek.

A keleti filozófiában a csí fogalma nem korlátozódik az élő szervezetekre, bár specifikus funkcionális és szervezeti folyamatot képvisel a biológiai rendszereken belül. A csít univerzális erőként értelmezik, amely bolygókat mozgat és a szubatomi részecskék reakcióit hangszereli – ez az az energetikai minta, amelyen minden létezés formálódik. A biológiai rendszereken belül ez a mögöttes erő, amely a fejlődést biztosítja, és mozgatja a mindennapi lét szerveződését és folyamatait.

 Ezenkívül a csí maga az anyag is, amelyre ez az erő hat. Az anyagot egyszerűen sűrített csí-nek tekintik.    Ez a testünkben, környezetünkben érzékelt, a világegyetemet betöltő energia három nagy erőből áll. E hármasnak a neve San Cai: az Ég, a Föld és az Ember. Az Ég (univerzum) Égi csí-vel rendelkezik, a három közül a legfontosabbal, mely azokból az erőkből áll össze, melyeket az égitestek fejtenek ki a Földre. Benne van a napsütés, a Hold fénye és gravitációja, a csillagok hatása. Az Égi csí alatt van a Földi csí, melyet az Égi csí befolyásol. Mikor a Föld csí-je egyensúlyban van, a növények, állatok egészségesen fejlődnek. Az Égi csí az emberi csí-re is hatással van. A jóslásnak és az asztrológiának a feladata, hogy ezeket az erőket felismerje és megmagyarázza.

A kínai filozófia minden olyan energiát csíként határoz meg, amely erőt és teljesítményt mutat, legyen az elektromosság, mágnesesség, hő vagy fény. Emellett a csí valaminek az energiaállapotát is kifejezi, különösen akkor, ha élőlényekről van szó. Ha valami él, akkor van benne Lét csí, ha pedig halott, akkor Halál csí vagy Szellem csí. Ha valaki igaz, tisztességes, és van lelki ereje a jó megtételéhez, akkor azt mondják, hogy normális csí-je vagy Igazságos csí-je van.

Tehát a csí megnevezés jelenti magát az energiát, akkor is, ha potenciális, és az energia állapotát is, ami a fizikai megnyilvánulás. A csível való munka, a gyakorlás során arra kell törekedni, hogy ne csak a csí már megtapasztalt fizikai állapotával dolgozzunk, hanem nyitott elmével, figyelemmel a lehetőséggel is, mert így nem korlátozzuk a jövőbeli megértést és fejlődést.