A taiji, meg a hiperek

A hiperaktív felnőttek, meg a taiji

Régóta érdekel, javítja-e és hogyan az impulzív, hiperaktív felnőttek életminőségét a taiji (taichi) és a qigong (csikung) gyakorlása. Számtalan publikációt átböngésztem, és igyekeztem saját és tanítványaim tapasztalatait összevetni a megjelent írásokkal.

A legtöbb tanulmány, vizsgálat a gyerekekre, fiatalokra koncentrál. A hiperaktív, figyelemzavaros (ADHD-s) felnőttek jó része sosem kapott diagnózist, a mostani 40-60 évesek gyerekkorában legtöbbször fel sem merült, hogy olyan elváltozásról van szó, ami terápiát igényel. Az iskolában gyakran ők voltak a „rossz” gyerekek, akiknek, ha szerencséjük volt, és jó tanulmányi eredményeket produkáltak, vagy elnézőbb közegben nőttek fel, tolerálták, hogy nem bírnak a padban maradni, folyton izegnek-mozognak, beleszólnak az órába. Ranschburg Jenő Nyugtalan gyerekek című könyvének hátlapján ez áll: Magyarországon mindenki tudni véli, mit jelent az a szó: hiperaktivitás. Nomen est omen – mondják – hiperaktivitásról akkor beszélünk, ha a gyereket nem lehet leállítani, folyton jár a keze, lába és a szája is. … azt szeretném bemutatni, hogy a hiperaktivitás valójában egészen mást jelent; többek között a figyelem, a koncentráció képességének zavarát. Milne Micimackójában nemcsak Tigris, de Malacka, Nyuszi és – most kapaszkodjanak meg – Füles és maga Micimackó is hiperaktív. (a részletekért érdemes a könyvet elolvasni)

Szücs Marianna Az ADHD-val diagnosztizált felnőttek legfontosabbnak tartott pozitív értékei, attitűdjei önreprezentációik alapján című tanulmányában arról ír:

Az ADHD-s felnőtteket rendszerint olyan jelzőkkel illeti környezetük, mint „megbízhatatlan”, „felelőtlen”, „szétszórt”, „nyughatatlan”, „kiszámíthatatlan”, „nagy gyerek” – melyekkel egy idő után ők maguk is azonosulnak. Az elmúlt években publikált idegen nyelvű szakirodalomban nem találtam olyan írásokat, amelyek kizárólag az ADHD-s emberek pozitív jellemzőinek bemutatását tűzték ki célul. Több tanulmány egy-egy fejezetének részeként olvashatóak az érintettekre jellemző erősségek, például: spontaneitás, fantáziagazdagság, szintézisre törekvő gondolkodásmód, kreativitás, humor, jó kifejezőkészség, nagy tudásvágy, fejlett igazságérzet.

A hiperaktív (ADHD-s) felnőtt folyamatos feszültségben él. Sokszor keríti hatalmába a nyugtalanság. A tünetegyüttes, ami a napjait hol kisebb, hol nagyobb mértékben kitölti, a figyelemzavar, a hiperaktivitás, az impulzivitás köré csoportosul. Mindezek befolyásolják az érzelmeit, gondolatait, és jól kifejezetten megjelennek fizikai szinten, testérzetekként.

Hogyan tud ezeken a taiji és a qigong gyakorlása javítani?


Az európai medicina is javasolja a sportot és a mindfulness alapú meditációs terápiákat figyelemzavaros és hiperaktív-impulzív viselkedés (kiegészítő) kezelésére. A résztvevők mindkét esetben, akár sportról, akár meditációról beszélünk, figyelmüket tudatosan a jelen történéseire irányítják. A sportban egy-egy mozdulatot, mozdulatsort gyakorolnak, testükre fókuszálnak, és ahogy egyre jobban megismerik annak visszajelzéseit, egyre pontosabban képesek végrehajtani az adott sport mozdulatait. Meditációban is feladatot hajtanak végre, légzésre vagy testérzetre koncentrálnak, és azt gyakorolják, hogy a megélt történéseket ítélkezésmentesen elfogadják.
A taiji és qigong gyakorlás közben a koncentrációs feladatokat, majd a mozdulatsorok elsajátítása után, a figyelem befelé irányítását, a meditációt mozgás közben végezzük. A test megfeszítésére és ellazítására irányított megfigyelés a jelenben tartja a gyakorlót, a testérzetek érzékelése és értelmezése növeli a figyelem fenntartásának idejét. Eredményeként csökken a stressz szint, javul az alvásminőség és a hangulatállapot.

A hiperaktivitás megjelenése a hagyományos kínai orvoslásban

A taiji és a qigong használja a hagyományos kínai orvoslás alapvetéseit, melynek könyvei jó 2000 éve számos kifejezést használva írták le azokat a szimptómákat, a feledékenységet, diszfóriát, meggondolatlanságot, stb., amiket most együttesen ADHD-nak nevezünk. A Sárga császár Egyszerű kérdések című művében így ír:

„Az erőteljes Yang erősíti a lábakat, így könnyen feljut a legmagasabbra; A túlzott Yang tomboló beszédhez, szidalmazáshoz és káromkodáshoz vezet, függetlenül attól, hogy ki van jelen.”

Sun Simiao Ezer arany recept című művében (i.sz. 652) pedig így írja le: „Hallgatagság, ok nélküli beszédesség, vagy rendezetlen, heves tevékenység az elme rövid koncentrációjával.”

A hagyományos kínai orvoslás ma az ADHD-t úgy határozza meg, mint az elmét, a gondolkodást és az érzelmeket érintő állapot, melyet a Jin-Jang egyensúly felborulása és a Zang-Fu (zsigeri szervek) diszfunkciója okoz. A Jin és a Jang testünkben dinamikus egyensúlyban van, és a betegségek akkor keletkeznek, ha ez az egyensúly sérül. A Jin uralja a nyugalmat, a Jang pedig a mozgást; az egyensúlyt a Jin és a Jang közötti koordinált egyensúly eredményezi.

A taiji és a qigong a Jin és a Jang egyensúlyának helyreállítására törekszik. A helyes taiji és qigong  gyakorlásban a mozdulatokat, melyeknek mindegyike összefonódik a szabályozott légzéssel, a gondolat irányítja. A hosszútávú gyakorlás javítja a figyelmet, csökkenti a szorongást és az ingerlékenységet.