Banánhéj – Őrizd meg az egyensúlyod!

Ha azt mondom, banánhéj, máris a szemünk előtt egy figura, aki kétségbeesetten kapálózik a levegőben, és próbálja kezével, lábával megtalálni a biztos pontot a talajon. Talán felnevetünk, vagy már érezzük is a tomporunkon, ahogy találkozik a talajjal, és felszisszenünk. Megjelenik előttünk, hogy elveszítjük a stabilitásunkat, és egészen addig zuhanunk, míg végre megint biztos pontot érünk.

Akár elfekszünk, akár kezünkkel megtámaszkodunk, egy pillanatra megpihenünk, tudatosítjuk a történteket, majd egyensúlyérzékünket összerendezve igyekszünk visszatérni egy nekünk kedvesebb helyzetbe. Kisimogatjuk az önbecsülésünket, és folytatjuk az utunkat egy új tapasztalattal.

Átvitt értelemben is ez történik. Mikor olyan helyzettel találkozunk, akár apró, váratlan dologgal, ami nagyon nem volt benne az elképzeléseinkben, kibillenhetünk, és elterülhetünk, mintha banánhéjon csúsztunk volna el.

Ha érzelmileg stabilabbak vagyunk, könnyebben visszanyerjük az egyensúlyunkat, ha labilisabbak, időbe telhet, míg újra egyensúlyba kerülünk, megtaláljuk önbecsülésünket, önmagunkba vetett hitünket.

A testi és a lelki folyamatok elválaszthatatlanok egymástól. Ha a lelkünk nehéz, nehéz lesz a testünk is, ha boldogok vagyunk, testünkből érkező érzetekben is ezt tapasztaljuk. Szinte repülünk. Hangulatunk befolyással van testünkre, testünk állapotára, mozgására és a testünk által létrehozott egyensúlyra is.

Tajcsi gyakorlással befolyásolhatjuk testi, és ezáltal lelki egyensúlyunkat is. A kulcs a tudatosítás. A tajcsizás közben gyakorolt tudatosítást kivisszük a mindennapi életbe.

Tajcsizás közben egyensúlyunk fenntartása sok apró mozdulat összessége, amit agyunk, izmaink és a fascia hajt végre.

Tudatosítanunk kell, mi történik velünk éppen most, ebben a pillanatban. Ha elkalandozunk, kiesünk a gyakorlás menetéből.

Ahhoz, hogy elkerüljük a megbillenést, figyelemre, egyensúlyérzékre és összpontosításra van szükség.

És amire szükségünk van a tajcsi gyakorláshoz, azt vissza is tudjuk vinni a mindennapokba.

1. Lassú, biztos mozdulatok: Ne siess, lassan mozogj, mikor tajcsit gyakorolsz. A lassúság lehetővé teszi, hogy jobban kontrollálhasd a mozgásodat.

2. Összpontosítás és figyelem: Koncentrálj a mozdulat milyenségére. Arra, hogy hogyan lépsz, hova lépsz, meddig emeled a kezed. A tudatos figyelem segít a mozdulatok pontos kivitelezésében.

3. Testtartás és egyensúly: Figyelj a testtartásra, és igyekezz egyensúlyban maradni. Az egyensúlyérzéked fejlesztése segít abban, hogy stabilabb legyen a tartásod, biztosabb a mozgásod.

4. Rugalmas hozzáállás: Ha mégis elkalandoztál, tévesztettél vagy megbillensz, próbálj rugalmasan reagálni. A tudatosítás és a rugalmasság segít, hogy minél hamarabb újra egyensúlyba kerülj.

Kövesd a Belső Ösvény Központ tartalmait a Facebookon is!

Az 50 első kérdés, amit felteszel a tajcsiról (taiji, taichi) és a csikungról (chikung, qigong) 3.

Mi a csikung? 1.

„… fejlesztened, erősítened kell a csít. Össze kell gyűjtened. Biztosítanod kell az életfontosságú csí folyamatos áramlását és felhalmozását. Érezni fogod, amint kitölti a testedet. A levegővétellel magadba szívod az egész világegyetemet. Ugyanakkor irányítanod is kell. A csí a világegyetem esszenciája. Megerősítheti és meggyógyíthatja bármelyik testrészedet. A testtartások úgy vannak kialakítva, hogy a csí áramlása minden porcikádat átjárja, egyik részed se szigetelődhessen el.
(...) meg kell nyitnod az energiavezetékeket, a meridiánokat. A világegyetem feltartóztathatatlanul áramlik. Az ember energiájának is hasonlóan kell tennie.”
Teng Ming-Tao:Taoista történet

Mikor röviden kell arra a kérdésre válaszolnom, mi a csikung, annyit szoktam mondani: energiatorna. De azért ez tényleg csak egy rövid, gyors válasz.

Az itt szereplő videók betekintést engednek abba, milyen sokféléle lehet a csikung.

Végezhetjük ülve:

vagy állva:

utánozhatjuk az állatok mozgását:

vagy egy mitológiai lényét:

A csikung egyesíti a mozgás, a légzés, a figyelem és a tudatosság gyakorlatait. Az energia, elsősorban a testünkön keresztül elérhető energia használatának tudománya. Ahogy a tajcsi, a csikung is mozgásban végzett meditáció. A meditáció pedig komoly munka. A csikung esetében a csível való munka, melynek eredménye a körülöttünk lévő világ és önmagunk megismerése.

A csikung szó maga is ezt jelenti:
csí: energia, mely mindenhol létezik – körülöttünk és bennünk is,
kung: munka, kiművelés.

A különféle csikung formákban
– a légzés lassú, hosszú, mély,
– a mozdulatok gyengédek, finomak, szelídek. A fizikai test átmozgatása mellett azt a célt szolgálják, hogy folyamatos visszajelzést kapjunk arról, mennyire ellazult a testünk,
– az elme lecsendesedik, a figyelem fókuszált.

Az 50 első kérdés, amit felteszel a tajcsiról (taiji, taichi) és a csikungról (chikung, qigong) 2.

Mi a tajcsi?

A tajcsicsuán (más átírásban: taijiquan, tai chi chuan) Kínából terjedt el az egész világon, és mára kedvelt, népszerű mozgásformává vált nyugaton is. Aki belekóstol, azt rabul ejti. A tajcsi nem pusztán sport, tükröződik benne az a taoista elgondolás, hogy mi is a természet részei vagyunk.

Tajcsizás közben a gyakorló egyszerre éli át a belső békét, a nyugalmat és a fizikai mozgás élményét.

A tajcsicsuan harcművészet. Belsőerős harcművészet. Minden egyes mozdulatnak van harci értéke, olyan alkalmazása vagy alkalmazásai, melyek egy küzdelemben, megfelelő gyakorlás után, elővehetők. Érdemes belenézni egy-egy Youtube-on fellelhető bemutatóba, hogy értsük, miről is van szó. Például ebbe a videóba:

vagy ebbe:

Ne aggódjunk, a kezdő, középhaladó edzések nem a verekedésről szólnak. Nem azért fontos számunkra tudni, milyen mozdulat mire való, hogy pár edzés után leálljunk bárkivel verekedni az utcán, hanem azért, hogy világos legyen, miért oda tesszük a kezünket ahová tesszük, miért azon a lábon van a testsúly, ahová edzőnk utasításai szerint helyezzük.

A gyakorlás során minden egyes apró részlet számít, és egyre többre leszünk képesek odafigyelni. Nem csak azért, mert egyre könnyebben jut eszünkbe, mire való egy mozdulat, hanem azért is, mert a gyakorlás során kitágul a figyelmünk, több és több információt leszünk képesek felismerni azok közül, melyeket testünk állapotáról, helyzetéről érzékszerveink közvetítenek.

A testérzetek érzékelésének és észlelésének fejlesztésével pedig nagy lépést tehetünk az egészségünkért, a helyes testtartás helyreállításáért, és nem kevésbé azért, hogy megtaláljuk azokat a pontokat a testünkben, melyek valamiért folyamatos feszültségben vannak. Ezek a feszültségek olyan régen fennállhatnak, annyira hozzánk nőhetnek, hogy gyakran fogalmunk sincs róluk. Természetesnek vesszük a testtartásunkat, a mozdulatainkat akkor is, ha azok nem egészségesek. Azt, hogy felhúzva tartjuk a vállunkat, előretoljuk az állunkat, vagy megfeszítjük egy-egy ízületünket.

A tajcsicsuan gyakorlása abban segít, hogy minél testtudatosabban éljük a mindennapjainkat.