Mikor jó másfél évtizede taijizni kezdtem, a hirtelen rám szakadt temérdek ismerettől először kérdezni sem tudtam. Fogalmam nem volt, milyen mélységű az a tudás, ami előtt ott álltam. Egyszerűen csak örültem, hogy olyan közegbe kerültem, ahol nap, mint nap találok valami olyan újdonságot, ami közel áll hozzám, aminek minden porcikám örül. Hagytam, hogy zúduljon rám az ismeret, és igyekeztem nem kitérni előle. Aztán megláttam egy ábrát, egy GIF-et Fritjof Capra jinről és jangról alkotott elképzelésének ábrázolását.
Megragadott a pulzálás. Elkezdett motoszkálni bennem a kérdés, hogyan jelenik meg a taijiban a folyton emlegetett jin és jang? Honnan ismerem fel, mi az egyik, mi a másik?
Világossá vált, hogy a taiji szimbólum (a taijitu) csak 2 dimenziós ábrázolása jin és jang dinamikus egyensúlyának. Annak, ami mindenhol körülvesz. Nem statikus kör, ahogy azt első látásra gondolnánk, hanem egy állandóan mozgásban lévő egység. Nincsen külön jin és jang. Csak együtt értelmezhető a kettő.
Egymást váltja a két erő. Ahogy elfogy a jang, kiteljesedik a jin, ahogy elfogy a jin, kiteljesedik a jang. A két erő változása maga az egyensúly, ami folyamatosan jelen van. Folytonos váltakozásuk az a pulzálás, ami megragadott Fritjof Capra ábrájában, és segített megérteni, hogyan ismerhetem fel saját mozgásomban azt az átható erőt, ami mindenhol körülvesz.
A két erő kiegészíti egymást, és utal egymásra. Az egészet csakis a kettő együttes jelenléte, állandó egymásba alakulása biztosítja.
A történeti ábrázolásokon sokszor két egymást kergető hal jelentette a taijit, akik egymásra nézve egymás szemében tükrözték a másik jelenlétét. Ez az ábrázolás fontos annak megértésében, hogy a jang mindig hordoz jin tartalmat, ahogy a jin mindig hordoz jang tartalmat.
Sok analógia ismert a jin és jang meghatározására, és összességében elmondható, hogy a jin megfelel minden olyannak, ami összehúzó, befolyásolható és konzervatív, míg a jang utal minden olyasmire, ami kitágító, meghatározó és progresszív.
Gyakorlás közben a légzés és a mozgás egymásra hatása az, ahol jin és jang folytonos váltakozása megfigyelhető, átélhető. Folyamatosan megőrzött tengelyünktől távolodó mozdulatok erősen jangosak, míg a tengely és középpontunk felé irányuló mozgások jinesek. Ellazuló és megfeszülő izmainkon tartott figyelmünk a gyakorlás során egyértelműen felismeri azt a pulzálást, ami a jól gyakorolt taiji sajátja, jin és jang folyamatos váltakozása.
