Hónapok óta gyűrődik, gyömöszölődik bennem a téma, újra és újra visszatértem hozzá. És, ahogy egyre inkább a testem részéve vált a kör, az enso létrehozásának mozzanata, ahogy felidézte a chen tajcsi alapját, a selyemtekercselést, úgy vált belsővé a ki- és belégzés teljes körré alakulása, egyetlen mozdulatba sűrűsödése mindannak, amit egyesülésnek és feloldódásnak vélek.
Az enso egyetlen mozdulattal, kilégzésre megrajzolt kör.
Nem lépünk vissza, nem javítgatunk. A kör létrejön. És semmi nem marad kívül. Csak a kör van, csak a mozdulat. A jelen pillanat ábrázolása. Ahogy a jelen pillanat tükröződésévé válik egy-egy tajcsi mozdulat is a gyakorlás mélyülésével. Nem ítélkezünk, nem kommentálunk, csak gyakorlunk.
És hogy jön ide a kakas?
Volt egyszer egy császár, akit lenyűgöztek a kakasok, ezért egy nap megbízta birodalma leghíresebb festőjét, hogy fessen neki képet egy kakasról. A festő elvállalta a munkát, de megjegyezte, hogy hosszú időbe fog telni, míg elkészül a kép. A császár bosszús lett ugyan, de végül beleegyezett.
Jó idő múlva a császár magához hívatta a festőt, aki üres kézzel érkezett meg. Nem volt nála a kakasról készült kép. A császár türelmetlenül kérdezte: – Mi van a kakasfestményemmel?
A festő azonban nyugodt maradt, előlvett egy darab papírt. Ott, álltó helyében festeni kezdett. Az ecset csak úgy repült, minden érintése a lapon tökéletes vonalat hozott létre. A festő percek alatt megalkotta a kakas élethű képét. Kevesebb, mint három percébe telt, mire befejezte. Ezt látva a császár dühösen kérdezte: „Te be akartad csapni az uralkodódat? Talán lázadni mersz ellenem? Három percbe telt megfesteni ezt a képet. Miért várattál ilyen hosszú ideig?” A festő nem rettent meg a császár dühétől, arra kérte, menjen vele a házához.
Mikor odaértek, és a festő kinyitotta az ajtót, a császár meglátta, hogy a ház telis tele van kakasvázlatokkal. Majd a festő megszólalt: „Így dolgoztam az elmúlt időben. Ennyi munka nélkül hogyan tudtam volna kevesebb, mint három perc alatt elkészíteni neked azt a tökéletes kakast?”
