James Norbury A macska, aki zent tanított című könyvében a Macska találkozik a Majommal, aki így sóhajt fel: – Békesség! Bárcsak egy csöppnyi békére lelnék. A gondolataim … megőrjítenek!
Majd a Macska a Majommal együtt leül a tó partjára, hogy hallgassák a víz hangját, de a Majom elveszti a türelmét: – Ennek semmi értelme, egyszerűen nem hallom. Talán, ha olyan nagy füleim lennének, mint neked, akkor hallanám…
– Nem igazán számít, hallod-e a folyót, vagy sem – felelte a Macska. – Inkább azt mondd meg, mennyire kavargott az elméd az elmúlt néhány percben!
A Majom ekkor jött rá, hogy időtlen idők óta most először elcsendesedtek a gondolatai.
A samatha (nyugalom) meditációt, mely az elme lecsendesedését valósítja meg, egyes buddhista hagyományokban útként ábrázolják. Az úton egy szerzetest, egy elefántot, egy majmot és egy nyulat láthatunk. Mellettük időnként tüzek csapnak fel (a tudás tüze).
Az út elején az elefánt előtt ugráló majom vezeti a sort, a szerzetes meg leghátul kullog. Az elefánt az elmét, a majom a figyelmet elterelő gondolatokat szimbolizálja.
Mind ismerjük a kismajmot, azt az állapotot, mikor ide-oda csapong az elménk, hol erre, hol arra gondolunk, nincs egy pillanatnyi nyugtunk sem. Ez a majomelme tapasztalata.
Mindennap velünk van, és gyakorlás híján velünk is marad.
A képen az utat követve mind az elefánt, mind a majom színe megváltozik, ami azt jelképezi, hogy az elme képes megtisztulni, megszűnik a csapongás.
A nyúl a fáradtságot, az energia hiányát jelképezi, ami újra és újra megjelenik, és esetleg ki is billent minket a gyakorlásból.
Az úton járók sorrendje szép lassan átalakul. Ahogy az elme megtisztul, a szerzetes áll a sor elejére, képes vezetni az elefántot (az elmét), a nyúl is eltűnik, megszűnik a letargia. Az út végén pedig az elefánt a szerzetes mellett ül, mindketten megpihennek. Megnyílik az út a spirituális fejlődés felé.
A tajcsi, a csikung más utat választ, munkát ad a kismajomnak. A testből indul ki. Elfogadja a kismajmot olyannak, amilyen, és azt mondja, figyeld a mozdulatot, amit éppen gyakorolsz, figyeld az érzeteket a testedben, amivel éppen gyakorolsz.
Azt tapasztalhatod, hogy ha már jól megy a megfigyelés, amikor már tudod a mozdulatok sorrendjét és a mozdulatok mikéntjét is, a majom megszelídül, lecsendesül magától. Ugrabugráló természete segíteni kezdi az elme nyugalmát.
A figyelem egyre mélyebbre hatol, miközben aktivitása megmarad.
A test folyamatos megfigyelésével, a feszültségek tudatos kioldásával párhuzamosan egyre könnyebbé válik a figyelemelterelés és a mentális akadályok felismerése, majd tudatos elengedése.
Vedd észre!
Az első lépés, hogy észrevedd, mikor elkalandoztál. Egyáltalán nem olyan egyszerű, mit ahogy első hallásra tűnik. Gyakorlást igényel, de a munka meghozza a gyümölcsét.
Majd irányítsd vissza a fókuszt a mozgásra és a test érzeteire. Tapasztalni fogod, hogy egyre hosszabb ideig tudod megtartani a fókuszáltságodat, egyre több idő telik el két gondolat megjelenése között. A közöttük lévő időt pedig teljes egészében ellazultan, fókuszáltan a jelenben tudod tölteni.
