Az 50 első kérdés, amit felteszel a tajcsiról (taiji, taichi) és a csikungról (chikung, qigong) 6.

Mi az a meridiánrendszer?

A meridiánok csatornák, egy hálózat részei, mely biztosítja a csí számára, hogy eljusson a szervezet minden részébe. Ez a hálózat az ismert képalkotó rendszerekkel sokáig láthatatlan volt, éppen ezért létezése a nyugati orvoslás számára kérdéses, a testpontok és az ezeket összekötő, vezetékeknek nevezett pályák valós voltáról nem foglalt egyértelműen álláspontot.

Vannak, akik a meridiánokkal való foglalkozást kuruzslásnak tekintik, mások a pontokat és vezetékeket a régies megfogalmazás ellenére értékesnek tartják, és ezeket az ér- vagy idegrendszer egyes szakaszaival, vagy működési sajátosságaival azonosítják.[1]

Újabb kutatások azonban a fasciarendszer és a meridiánrendszer összefüggéseit mutatták ki.

A hagyományos kínai orvoslás szerint a meridiánrendszert 72 meridián alkotja. Ezek nem azonosíthatóak sem az idegpályákkal, sem a vérrel, sem más egyéb keringési folyamattal.

Azonban a rendszeren belül keringő csí nélkül nincs sem vérkeringés, sem semmilyen belső működés a testben.

A legismertebb a 12 fő meridián. Ezek a test mindkét oldalán futnak, és kapcsolatba hozhatóak valamely szervvel.
Itt sokat olvashatsz a témáról: KATT

6 jin és 6 jang meridiánon kívül egy különleges csatorna elöl, és egy hátul helyezkedik el. Elöl a Ren Mai, a befogadó vezeték halad, hátul pedig a Du Mai, a kormányzó vezeték. A meridiánok mentén akupunktúrás pontok helyezkednek el. A 12 fő csatornán a pontok száma 361. A különböző oktatási anyagokban több mint 1500 pont szerepel, ahol nagy hatékonysággal avatkozhat be a hozzáértő, hogy a qi áramlását befolyásolja.  

A hat jin meridián a karok és a lábak belső, a jang szervek hat meridiánja pedig a külső oldalon fut.
Az energia belülről a test szerveiből és energiaközpontjaiból, kívülről pedig, a kézen és a lábon található végpontokon áramlik a meridiánokba.

A kínai meridiánrendszer jin-jang felosztása

Ez a felosztás nem jelenti azt, hogy az egyes szervek csak jin vagy csak jang energiát tartalmaznak, de az egyes szerveket vagy az egyik, vagy a másik energiához kapcsoljuk.

A szervezet energetikai rendszeréhez tartoznak a tantienek, az energiaközpontok, melyeket neveznek elixírmezőnek, vagy a csí tengerének. Ezek a pontok olyan területei a testnek, ahol a kívülről kapott energiát vagyunk képesek tárolni, átalakítani, minőségét javítani. Ez elsősorban a nejkung gyakorlatokhoz kapcsolódik, melyek a taoizmus, különösen a kínai harcművészetek légzés, meditációs, a belső érzékelést fejlesztő vagy spirituális gyakorlatait jelentik.

Három fő energiamezőt, energiatartályt különböztetünk meg a testben.

A felső tantien a fejen belül van, a hipofízis környékén, azon a vonalon, mely a két szemöldököt köti össze.

A középső tantien pont a mellkas magasságában található, kicsit feljebb, mint a mellbimbókat összekötő vonal.

Az alsó tantien a köldök alatt 4 ujjnyival   a test belsejében helyezkedik el.

Az ábrában szereplő három kifejezés jing, csí és shen együtt a San Bao, a Három kincs, mely a csikungban és a hagyományos kínai orvoslásban az esszencia, az életenergia és a szellem fogalmakat takarják.  Művelésük az ember önmaga meghaladásáról szól, a hozzájuk kapcsolódó gyakorlatok a taoista belső alkímiához kapcsolódnak.  Az élet fenntartása az emberi testben a három kincs folytonos összeolvadása és átalakulása. A taoista belső alkímiában úgy gondolják, hogy a San Bao összeköti az embert a Földdel és az Éggel.

A jing a fizikai test anyagi alapja, fizikai infrastruktúrája. Építi és táplálja a testet. A jing termeli a csontvelőt, a vér és a test más folyadékainak alapja. A jing energetikailag kapcsolódik férfiaknál a spermához, nőknél a méhhez és a petesejthez. A kínai orvoslás szerint a jing a test energiájának alapgyökere. A vesében és az alsó tantianben tárolódik.
A csí a San Baoban maga a lélegzet, amely átjárja az egész testet. 

A lélegzettel való változás és átalakulás teremti meg az Éghez, a Földhöz és a minket körülvevő univerzumhoz való kapcsolódást. A jing és a csí kölcsönösen függenek egymástól. A csí kialakulása a jingtől függ, a jing pedig a csí átalakító tevékenységeiből táplálkozik. Mikor a csí leereszkedik, jinggé változik, mikor jing felemelkedik, csívé alakul át. A jingnek és a csínek egyesülnie kell, hogy létezzen shen. A shen életerőnk lényeges része, kapcsolatunk a spirituálissal, de egyben terméke és része is a folyamatban lévő testi változásnak, átalakulásnak, amely az anyagiban gyökerezik. 


[1] Dr. Mingtang Xu – Dr. Berend Róbert: A chi kung világa. Bioenergetic, Budapest, 2008 449. oldal

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük