Mi az a csí?
„A világ kezdetekor csak a csí, a tiszta életerő létezett. A csí öt elemmé – fém, víz, fa, tűz és föld – lett. Az öt elem jinné és janggá alakult. A jinből és jangból jött létre az emberiség is. A jin és jang tovább keveredve létrehozta a Nagy Végső Valóságot – a Tajcsit. A Tajcsi pedig Vucsi – Üresség – lett. Ezután az egész folyamat újrakezdődött. A világmindenség folyamatosan tágul és összehúzódik.
Mi a világmindenség mikrokozmoszai vagyunk. Mi ezt a folyamatot a csikungban valósítjuk meg.”
Teng Ming-Tao: Taoista történet – Egy taoista mester titokzatos élete és vándorlásai
A hagyományos kínai orvoslás (HKO) egyik alapvető fogalma a csí, amelyet nyugaton általában az élő szervezetek biológiai vitalitásaként értelmeznek.
A keleti filozófiában a csí fogalma nem korlátozódik az élő szervezetekre, bár specifikus funkcionális és szervezeti folyamatot képvisel a biológiai rendszereken belül. A csít univerzális erőként értelmezik, amely bolygókat mozgat és a szubatomi részecskék reakcióit hangszereli – ez az az energetikai minta, amelyen minden létezés formálódik. A biológiai rendszereken belül ez a mögöttes erő, amely a fejlődést biztosítja, és mozgatja a mindennapi lét szerveződését és folyamatait.
Ezenkívül a csí maga az anyag is, amelyre ez az erő hat. Az anyagot egyszerűen sűrített csí-nek tekintik. Ez a testünkben, környezetünkben érzékelt, a világegyetemet betöltő energia három nagy erőből áll. E hármasnak a neve San Cai: az Ég, a Föld és az Ember. Az Ég (univerzum) Égi csí-vel rendelkezik, a három közül a legfontosabbal, mely azokból az erőkből áll össze, melyeket az égitestek fejtenek ki a Földre. Benne van a napsütés, a Hold fénye és gravitációja, a csillagok hatása. Az Égi csí alatt van a Földi csí, melyet az Égi csí befolyásol. Mikor a Föld csí-je egyensúlyban van, a növények, állatok egészségesen fejlődnek. Az Égi csí az emberi csí-re is hatással van. A jóslásnak és az asztrológiának a feladata, hogy ezeket az erőket felismerje és megmagyarázza.
A kínai filozófia minden olyan energiát csíként határoz meg, amely erőt és teljesítményt mutat, legyen az elektromosság, mágnesesség, hő vagy fény. Emellett a csí valaminek az energiaállapotát is kifejezi, különösen akkor, ha élőlényekről van szó. Ha valami él, akkor van benne Lét csí, ha pedig halott, akkor Halál csí vagy Szellem csí. Ha valaki igaz, tisztességes, és van lelki ereje a jó megtételéhez, akkor azt mondják, hogy normális csí-je vagy Igazságos csí-je van.
Tehát a csí megnevezés jelenti magát az energiát, akkor is, ha potenciális, és az energia állapotát is, ami a fizikai megnyilvánulás. A csível való munka, a gyakorlás során arra kell törekedni, hogy ne csak a csí már megtapasztalt fizikai állapotával dolgozzunk, hanem nyitott elmével, figyelemmel a lehetőséggel is, mert így nem korlátozzuk a jövőbeli megértést és fejlődést.