Mi az a dantien?
Nem egy pont. Hanem egy működés.Az edzéseken 1000x elhangzik: a mozdulat a dantienből indul. 
Ez jó alaposan bevésődik. De értelmezni a legritkábban szoktuk. Ha igen, tanárként, edzőként megpróbáljuk megmutatni, hogy hogyan is mozdul a test, ha a dantien az irányító, és hogyan, ha nem az. A tanuló pedig megpróbálja leolvasni a mozgást. Ha nem volt még dantien-élménye, nem ettől lesz, és nehezen is fogja meglátni, amit a tanár mutat.
Sokan úgy keresik a testben, mintha lenne egy helye a hasban, amit meg lehet találni. De a klasszikus szövegek sem így beszélnek róla.
A taoista belső alkímiában (neidan) a dantien „mező” (田):
nem pont, hanem tér, ahol a folyamat történik.
A Huangdi Neijing (A Sárga Császár belső könyvei) sem anatómiai objektumként írja le, hanem mint a qi gyűjtésének és rendeződésének helyét.
A későbbi neidan szövegek még konkrétabbak:
„ahol a szándék, a légzés és az esszencia találkozik.”
Ez közelebb áll egy működéshez, mint egy struktúrához.
A harcművészeti vonalak, mint a tajcsi, ezt gyakorlati nyelvre fordítják: a mozgás a dantienből indul.
Nem azért, mert ott van egy energia-golyóbis, hanem mert ott tud a test egységként szerveződni.
Amikor
– a légzés lecsendesedik és lesüllyed,
– a súly ténylegesen megérkezik,
– a mozdulat nem darabokból áll, hanem egy középpontból indul,
akkor kezd el működni.
Szétesés: erőltetett légzés, bizonytalan súly, széttartó mozgás
Egység: szabad légzés, gyökerező súly, egyben lévő mozdulat
Modern nyelven: nem helyet érzel, hanem egy stabil integrációs mintát. Hagyományos nyelven: „a qi összegyűlik”.A kettő ugyanarra mutat.
Nem ott van, ahol érzed. Ott érzed, ahol összeáll.
Volt már ilyen tapasztalatod mozgás vagy meditáció közben?
Miért éppen ott van az alsó dantien?
A dantien nem egy pont, hanem egy működés, szerveződés. Az alhas mélyén az a terület, ahol a test – szerencsés esetben – nem külön részekként működik, hanem összeszerveződik.Itt mozdul a rekeszizom, amikor levegőt veszel. 
Itt tartanak a mély hasizmok.
Alulról a medencefenék emel, hátul az ágyéki gerinc vezeti tovább az erőt.
És mindezt átszövik a szervek, az idegpályák, a bolygóideg csendes visszajelzései.
Ezért történik annyi minden ott, lent.
Feszültségnél összehúzódik. (Gondold csak el, mi történik az ürítéssel egy vészhelyzetben. Üzembe lép egy mélyen beépített idegrendszeri vészreakció. 
)
)És amikor valóban nyugalom van, ott jelenik meg először: egy meleg, súlyos, megtartó érzet — belülről tart egy alap. Ez az, amit szívesen hívunk úgy: földelés.
Itt van a testsúly középpontunk.
Ha innen indul a mozgás, nem esik szét. Az erő átmegy rajtad, nem akad el, nem kompenzál feleslegesen.
A régi rendszerek ezt nem mérték — érezték.
A taoisták alsó dantiennek nevezték: a gyökérnek, ahol az élet alapja gyűlik.A japánok harának hívták, és egyszerűen fogalmaztak: ha innen élsz, egyben vagy. Ha nem, szétesel.
Nem elég pontként, vagy energiaközpontként gondolni rá.
Egy hely, ahol a különféle szintű működések összegződnek, ahol a légzés, az erő, az érzelmek és a figyelem találkoznak — és ahol eldől, mennyire vagy jelen a saját testedben.
Ha innen építkezel, nem energiát gyűjtesz, hanem lassan megszűnik a szétesés — és ami marad, az egy összetartott, élő egész. 
Így működik a gyakorlatban
A klasszikus tajcsi instrukciók elsőre furcsának tűnnek. Ha meg van bennünk némi elbizakodottság, túlságosan egyszerűnek. „Süllyeszd a qi-t a dantienbe.” „Lazítsd a mellkast, engedd a derekat.” „A gyökér a lábban, a parancs a derékban.”
Ha szó szerint veszed őket, könnyen félrevisznek. Úgy tűnhet, mintha valamit csinálni kellene: erőből, akarásból, tudatosan. (Mi sem könnyebb! Na, fogd meg a söröm! 
)
)Ha azonban működésként, rendezőelvként tekintesz rájuk, hirtelen végtelenül pontossá válnak.
A „qi süllyesztése” például nem lenyomás és nem egy lefelé préselt érzés.
Sokkal inkább az a pillanat, amikor a légzés végre nem akad fenn a mellkasban, hanem csendben leér az alhasba. Amikor a súlyod nem emelkedik fel minden apró stressznél vagy feszültségnél, hanem megül a talpadban. Amikor a törzs nem tartja magát fölöslegesen – és ettől a mozgás könnyebbé, folyamatosabbá válik.
Ezt hívják a hagyományban Song-nak. Általában ellazulásnak fordítják. De ez nem ernyedtséget jelent. Inkább olyan, mint amikor elengedsz egy fölösleges tartást, és a tested magától rendeződik a leghatékonyabb szerkezetbe. A csontváz és az alap izomtónust biztosító fascia tart.
A dantien nem attól „aktiválódik”, hogy görcsösen dolgozol rajta, hanem attól, hogy megszűnik a zaj körülötte.Amikor nem szorít a mellkas, nem tol előre a váll, és nem kapaszkodik a derék — akkor egyszer csak megjelenik egy stabil, csendes középérzet. Nem kell létrehozni. Ott van, ha nem zavarod meg az állandó akarással.
Ezért jut el szinte minden komoly belső hagyomány pontosan ugyanoda:
↳ kevesebb erőltetés
↳ több érzékelés
↳ szilárd középből indított mozgás
Ezért van az, hogy egy tapasztalt gyakorló – akár taijit, qigongot, jógát vagy belső harcművészetet végez – végül nagyon hasonló dolgot kezd érezni: nem technikát, hanem egy összerendezett, feszültségmentes, mégis teljesen élő testet.
