Címke: Sanghaj

Beküldve:

Gerda „Pytt” Geddes és Sophia Delza, a két nő, aki nyugatra hozta a tajcsit

Két, egymásnak idegen nyugati nő egy időben, egy évben érkezett Sanghajba, 1948-ban.

Mindketten táncosok voltak, akik még jóval a ’70-es évek kungfu-őrülete előtt, a ’40-es évek végén fedezték fel a tajcsi különös varázsát.

Bár tudomásuk volt egymásról, nem találkoztak, nem tanultak együtt, személyesen nem ismerték egymást, mégis – érdekes párhuzamként – hasonló türelemmel és kíváncsisággal közelítettek a tajcsi felé. Mindketten úgy gondolták, hogy a tudásnak, amit a tajcsiról megszereztek a ’40-es évek végén, ’50-es évek elején, lesz helye nyugaton.

Sophia Delza (1903-1996) amerikai táncosnő, koreográfus és írónő 1948 és 1951 között élt Sanghajban. 

Ő volt az első amerikai, aki modern táncot tanított Kínában, és ez idő alatt Ma Yueliangnál tanult Wu stílusú tajcsit. 

Delza tartotta az első dokumentált nyilvános tajcsi bemutatót 1954-ben Amerikában, a New York-i Modern Művészeti Múzeumban. 1961-es T’ai Chi Ch’uan: Body and Mind in Harmony című könyve az első angol nyelven megjelent tajcsicsuan témájú könyv.
ITT elérhető a The great Balance – The first grand master of tai chi ch’uan in Amerika című videó róla.

Gerda „Pytt” Geddes (1917-2006) is érdekes, sokrétű életet élt, amelyet három fontos szál szőtt át: a pszichológia, a tánc és a tajcsi.

Norvégiában született. Fiatalon modern táncot tanult, majd a pszichológiai tanulmányokba mélyedt el az Oslói Egyetemen. 

Mire férjével Sanghajba költözött, már azon gondolkodott, hogy tánc- és pszichoterápiás tanulmányait egyesítve egy fizikailag orientált mentálhigiénés megközelítést hozzon létre. Amikor egy hajnalon egy tajcsizó idős férfit figyelt, Geddes rájött, hogy a kínaiak évszázadok óta ismerik ezt a módszert.

„Ahogy befordultunk a sarkon a csatorna kanyarulatánál, megláttunk egy idős kínai férfit a parton. Mellette aranyozott kalitkában egy seregélymadár volt. A férfi nagyon lassan mozgott, hihetetlenül gyönyörű, táncszerű mozdulatokat végzett, amelyek visszatükröződtek a csatorna vizében. Úgy tűnt, annyira elmerült abban, amit csinál, hogy a cseppnyi figyelmet sem fordított ránk. Csak álltunk ott, és néztük, teljesen megbabonázva. Emlékszem, arra gondoltam: Ezt kerestem egész életemben.”

Mindketten tudatában voltak annak, hogy harcművészetet gyakorolnak, de a harc soha nem volt gyakorlásuk és tanításuk középpontjában. Kezdetben a tajcsit a tánc, a mozgás eddig számukra ismeretlen, alternatív módjának tekintették.

Idővel Delza a hangsúlyt az egészségre gyakorolt hatására helyezte, és így népszerűsítette a tajcsit, míg Geddes egyre inkább a spirituális aspektusokat kezdte fontosnak érezni.