A gyakorlás megérdemli a tiszeletet!

Amituofo!

Az edzések elején kétféle köszönést használunk. Először az „Amituofo!” köszönéssel, majd a „Bao quan li”-vel (páo csuan li) üdvözöljük tanárunkat és egymást.

Mi rejtőzik az „Amituofo” vagy „Amitabha” szavak mögött?

Hallhatjuk filmekben is az „Amituofo!” vagy a „Namo Amitabha” kifejezést.
Nézzük meg, mit jelent ez valójában!

A „Namo” szó tiszteletet, elköteleződést jelent, míg az „Amitabha” egy megvilágosodott lény neve, aki a végtelen fény és élet Buddhája. „Amitabha” a végtelen tudatosságot jelenti, ami mindentudást és mindent átfogó bölcsességet szimbolizál. Amitábhának több címe is van, amelyek a fényre és a hosszú életre utalnak: „A Végtelen Fény Buddhája” vagy „A Mérhetetlen Élet Buddhája”.

Mit jelent az „Amituofo”?

Az „Amituofo” Amitabha Buddha nevének kínai átírása, és a buddhista gyakorlatokban széles körben használatos. Ez a kifejezés nem csupán egy üdvözlés, mély spirituális jelentéssel is bír. A Shaolin szerzetesek és más kínai buddhisták gyakran használják, hogy kifejezzék tiszteletüket vagy akár bocsánatkérésüket. Az „Amituofo” kimondása emlékeztet a Buddha-természetre, és arra ösztönöz, hogy mindig törekedjünk a belső fejlődésre.

Hogyan használják a gyakorlatban?

A Shaolin szerzetesek és a kung-fu harcosok számára az „Amituofo” nem csupán egy szó, hanem egy spirituális gyakorlat része. Ne feledjük, hogy a tajcsi harcművészet, a nagy kung-fu család tagja. Így edzés előtt és után kimondva tiszteletet fejez ki Buddha, a templom és a mesterek iránt. És persze, emlékeztetőül is szolgál, hogy a gyakorlatok során ne csak a fizikai erőre, hanem a szellemi fejlődésre is összpontosítsanak. Az „Amituofo” recitálása segít a meditációban is; a légzésre és a szó ismétlésére összpontosítva elkerülhetők a zavaró gondolatok, és elérhető az elme lecsendesítése.

Az „Amituofo” kimondása több, mint egy üres gesztus. Egyrészt emlékeztet a Buddha-természetre és a spirituális célokra. Másrészt segít a tudatosság és a koncentráció növelésében, ami mind a meditációban, mind a tajcsi gyakorlásában nélkülözhetetlen. Az ünneplés eszköze is lehet, amikor valaki sikert ér el az gyakorlásban vagy a spirituális úton.

Az „Amituofo” vagy „Amitabha” nem csupán egy szó, hanem egy mélyen spirituális gyakorlat, amely a buddhista és a kung-fu hagyományokban egyaránt fontos szerepet játszik. Legyen szó üdvözlésről, búcsúzásról vagy meditációról, az „Amituofo” mindig emlékeztet minket arra, hogy törekedjünk a belső béke és a megvilágosodás felé.

Ha legközelebb hallod, jusson eszedbe a mögötte rejlő mély jelentése! 🙏

Bao quan li – tenyér-ököl köszönés

A Bao quan li (páo csuan li) a kínai harcművészetben az általánosan elfogadott köszönési forma.

Sok szimbolikus jelentése közül az egyik szerint egyesíti a Quant (ököl) és a Chant (a Chan buddhizmust, a szellemi hátteret).

Az ökölbe szorított jobb kéz szimbolizálja a fizikai gyakorlatot, a rá merőlegesen elhelyezkedő bal kéz a harcművészetek szellemiségét, az erkölcsöt, a bölcsességet, az egészséget és a művészetet, a négy tápláló elemet.

Egy másik szerint az ökölbe szorított jobb kéz Yangjával és a nyitott, de összezárt ujjú bal kéz Yinjével a Yin-Yang egységét szimbolizálja.

A gesztus mindenekelőtt a tisztelet jele. Tisztelet a tanár és a tanítás iránt, tisztelet mások és önmagunk iránt. Ezzel a gesztussal a mindennapi élet gondjait hátrahagyva belépünk a tanuláshoz szükséges nyitottságba. Az edzésen megfeledkezünk az életkorról, a társadalmi és szakmai rangokról. Mindannyian partnerek, egyenlőek vagyunk ugyanabban a folyamatban.

Boldogsághormonok

Képzeld el, hogy reggel fél 8-kor álmosan zötykölődsz a 4-6-os villamoson. Hangok, zajok érik el a füledet, illatok, szagok az orrodat. Bámulsz ki az ablakon. 🚎🛻🛵

Aztán képzeld el, hogy a nyári vakációdat töltöd egy tó partján. Fölötted kék ég, madár dalol a közeli fán, melletted meg ott szuszog a kutyád. Épp arra készülsz, hogy megtörd a zsemlét, amit most hoztál a péktől. 🐶🌳☀️
Elég nagy a különbség. És elég valószínű, hogy a két helyzetben más és más a hangulatod.

De ne csak a környezetre és a helyzetekre gondoljunk, amikor a hangulatunkról van szó! Agyunk kémiai anyagai is besegítenek, hogy értelmezzük a körülöttünk lévő világot, és reagáljunk is rá. Ezek a vegyületek, amelyeket neuromodulátoroknak nevezünk, nagyban befolyásolják hangulatunkat, tudatállapotunkat és általában az érzéseinket. Az agytörzsben vagy a hipotalamuszban termelődnek, majd az agykéreg és más agyi területek felé irányuló hosszú idegpályákon keresztül, az átvitelt befolyásolva fejtik ki hatásukat. Testünk egy vegykonyha, ahol a helyzettől függően eldől, hogy lehangoltak vagyunk, vagy majd kicsattanunk a boldogságtól. Ez pedig befolyásolja a tetteinket. A boldogság, az elégedettség érzése, a jó hangulat elengedhetetlen mentális egészségünk megőrzésében.

És, ha boldogságról van szó, ott a neuromodulátorok legismertebb csoportja, a boldogsághormonoké. Négy vegyület, vegyületcsoport tartozik ide: a szerotonin, a dopamin, az endorfinok és az oxitocin. Ezeknek a vegyületeknek a termelődését elősegíthetjük mozgással, zenehallgatással, kapcsolatokkal, érintéssel, jó ételek fogyasztásával. Tehetünk azért, hogy jól érezzük magunkat az életben. Például tajcsizhatunk is. 😊

Belső fenntarthatóságunk megőrzése taijival és qigonggal

Juli, Sándor, Feri és Erzsébet a tanítványaim. Ketten vállalkozók, ketten középvezetők. 2021 végén mind a négyen arról számoltak be, hogy alig várják az év végi pihenőt, elfáradtak, kimerültek. Várják a pihenőt, vágynak rá, de folyton ott motoszkál a fejükben, hogy valamit biztos elfelejtettek megcsinálni, és jobban is el lehetett volna végezni az épp aktuális feladatot. Év közben rendszeresen járnak taijizni, bevallásuk szerint, a taiji edzés az a része a hetüknek, mikor végre leereszthetnek kicsit, és felfrissülve folytathatják a hetet.

Tanítványaim jó része azért jár taijizni, mert az edzéseken, miközben elsajátítják a taiji csínját-bínját, önmagukra figyelhetnek, és nyugalmat találnak. A megtanult figyelmi és meditációs technikákat pedig a hétköznapjaikban is elő tudják venni, hogy úrrá legyenek a distressz (negatív stressz) okozta feszültségeken.
Itt találsz egy kérdőívet, ha kíváncsi vagy, téged mennyire érint a distressz.

A munka- és alkotóképesség folyamatosan magas szinten tartása rengeteg energiát igényel. Hogy újra és újra feltöltődjünk energiával, teremtsünk időt a pihenésre, és válasszunk olyan tevékenységeket , melyek alkalmassá tesznek minket arra, hogy szembe nézzünk a napi valóságos vagy vélt elvárásokkal.

Biztosítsuk belső fenntarthatóságunkat! Ehhez az szükséges, hogy tudatosan érzékeljük határainkat, képesek legyünk saját energiafelhasználásunkat szabályozni. Ez praktikusan annyit jelent, hogy időnként ellentmondunk a belső munkafelügyelőnek, aki azt suttogja a fülünkbe: azt a melót még el tudod vállalni, azon a másikon még egy kicsit javíthatnál. De most, azonnal, mert aztán még elfeleded.

Nehéz feladat, de érdemes vele foglalkozni.


A taiji és a qigong gyakorlásának egyik hozadéka, hogy megtanuljuk felismerni szervezetünk és teljesítő képességünk külső és belső feltételeit, így szükség esetén képessé válunk – a feltételeknek megfelelően – változtatni mindennapi működésünkön.  

Az egyik változtatási lehetőségünk, ha odafigyelünk arra, hogy az autonóm (vegetatív) idegrendszer szimpatikus és paraszimpatikus része egyensúlyba kerüljön.

Idegrendszerünk két részből tevődik össze. A központi idegrendszerből, mely a tudatos, akaratlagos cselekvésekért felel és az autonóm (vegetatív) idegrendszerből, mely a tudatunktól függetlenül irányítja a folyamatokat. Az autonóm idegrendszer két részből áll, a szimpatikus és a paraszimpatikus részből. Míg a szimpatikus rész felkészíti a szervezetet a hirtelen terhelések elviselésére, addig a paraszimpatikus megőrzi az energiát és újratermeli azt.

Ha sok stressz ér minket, szimpatikus túlsúly alakul ki, és nem lesz a szervezetünknek ideje és módja pihenni, feltöltődni. Felborul a belső egyensúly, kérdésessé válik belső fenntarthatóságunk.

A légzés az, amit felhasználhatunk arra, hogy az autonóm idegrendszer tudatunktól független munkájába beleavatkozzunk.

A hagyományokban sokféle gyakorlattal találkozhatunk, ami a légzésfigyelemre épül. Ne csak a taijira vagy a qigongra gondoljunk, jussanak eszünkbe a jóga pránajáma gyakorlatai.

A légzés befolyásolásával izgalmi állapotba is kerülhetünk, és meg is nyugodhatunk. Az autonóm idegrendszer szimpatikus feléhez a belégzés társul, a paraszimpatikus részhez pedig a kilégzés.
A belégzés kicsit gyorsítja a szívverést, a kilégzés pedig lassítja azt. Ez a szívritmus variabilitás (HRV Heart Rate Variability). A magas HRV érték kulcs az autonóm idegrendszer szimpatikus és paraszimpatikus részének kiegyensúlyozásában.
Itt olvashatsz a témában,
meg itt is.

A hagyományos kínai orvoslás szerint a taiji és a qigong öngyógyító gyakorlatrendszer, és három fő elemből áll: testfókusz (testtartás és mozgás), légzés- és tudatfókusz (meditatív elemek)

Bár csekély számú vizsgálati eredmény lelhető fel a taiji és a qigong gyakorlásának a szívfrekvencia variabilitására gyakorolt ​​hatásáról, a gyakorlati tapasztalat az, hogy taiji és qigong gyakorlás közben a lassú mozgáshoz lassú légzés társul, a kilégzés és belégzés időtartama megnyúlik, és így az autonóm idegrendszer szimpatikus és paraszimpatikus része egyensúlyba kerül. Megnyugszunk, önmagunkra kezdünk figyelni. Mentálisan, érzelmileg és fiziológiailag optimális állapotba kerülünk.