Tajcsitu

20 éve történt, hogy egy beszélgetés során leesett a tantusz, és jó nagyot csörrent. Alapjaiban változtatta meg a saját és a körülöttem lévő dolgok energiáiról való gondolkodásomat, mikor megértettem, hogy a legismertebb kínai szimbólum a jin-jang jel, a tajcsitu, mely az öröktől fennálló erők egymást kiegészítő, de egymással szembenálló egységét ábrázolja, csak egy kétdimenziós, sematikus ábrázolása a jin és jang erők állandó és folyamatos váltakozásának.

Ez a változás mindent áthat. Minden porcikánkban, minden tevékenységünkben, és a körülöttünk lévő minden dologban jelen van. És a relatív világon belül minden változik; ami megjelenik, eltűnik, ami megszületik, annak meg kell halnia, majd valamilyen formában újra megjelennie.

A jin-jang folytonos egymásba alakulásából létrejött energia a csí.

Az első jin-jang ábra Zhou Dunyi (1017–1073) tajcsituja. Nagyban különbözik még attól, amit ma ismerünk.

Legfelül az üres kör az abszolútumot, az ürességet ábrázolja (a Wujit).

A második kör a tajcsit jelképezi, a dualizmust, a jint és a jangot. (Ez az ábrázolás még nem az általunk ismert jin-jang ábra.) Egyes diagramokon a középpontban egy kisebb üres kör található, amely az ürességet, mint a kettősség alapját ábrázolja.

A második kör alatt egy öt részből álló diagram látható, amely az Öt Elemet (Wuxing) ábrázolja, és az egység differenciálódásának egy további szakaszát mutatja be. Az öt elemet vonalak kötik össze, amelyek a megfelelő sorrendjüket jelzik:

Fa → Tűz → Föld → Fém → Víz.

Az Öt Elem alatti kör az Ég és a Föld együtt állását jelenti, amiből a „tízezer dolog” keletkezik. Ezt a szakaszt képviseli a Nyolc Trigram (Bagua) is.

Az utolsó kör a sokféleség állapotát jelképezi, kihangsúlyozva, hogy „A tízezer dolog átalakulással születik”.

A teljes tajcsitu öt részből áll. A jin-jang szimbólum, amelyet általában tajcsitunak hívnak, a diagram öt része közül a második.

A ma ismert, egyenletesen csökkenő spirális formák először a Ming-dinasztia (1368–1644) idején jelentek meg. Elsősorban Zhao Hui csían (1351–1395) és Lai Zhi De (1525–1604) változatát hozzák példának. A késő Ming korban aztán kontrasztos pontok jelentek meg az ábrázolásban. Ezt a változtatást Zhang Huang (1527-1608) tanulmányaihoz kötik.

Az 50 első kérdés, amit felteszel a tajcsiról (taiji, taichi) és a csikungról (chikung, qigong) 5.

Miért mozognak olyan lassan azok, akik tajcsiznak?

Metafizika. A világ formája a mozgás - lényege a nyugalom. (Karinthy Frigyes: Címszavak a Nagy Enciklopédiához)

Karinthy Frigyes nem tajcsizott, valószínű, még csak nem is ismerte a tajcsit. A mozgásról és a nyugalomról szóló jegyzete egyetemes tapasztalat a régi Kínában ugyanúgy, mint a XX. századi Magyarországon.

Sokszor hallottam már azt a mondatot: „Nekem ez a tajcsi dolog túl lassú. Szerintem, nem nekem való.”

Amikor egy csikung vagy tajcsi formát gyakorlót nézünk, az első dolog, amit észreveszünk, az a szokatlanul lassú mozgás. Természetes, hogy felvetődik a kérdés: miért mozognak olyan lassan a tajcsisok?

Mozgás és nyugalom. Ellentétesnek tűnik ez a két fogalom, de egymás nélkül nem is léteznének.

A tajcsi és a csikung meditatív mozgás. A lassan, odafigyeléssel végzett csikung és tajcsi formagyakorlatok maximális érzékszervi visszacsatolást biztosítanak a gyakorlónak. Lépésről lépésre ismerjük meg testünk nagyobb, majd fokozatosan egyre kisebb egységeit. Olyan érzetünk lehet, mintha végre kapcsolatba kerülnénk a testünkkel. Ez az érzet a kitartó gyakorlás során még tovább finomodik.

Lehet, hogy a gyakorlás kezdetén megjelenik bennünk egy sürgetettség érzés, hiányoljuk a mindennapokban megszokott tempót, frusztráltnak, unottnak érezzük magunkat, sőt, egyenesen kínos az efféle mozgás. Talán még az is eszünkbe jut, hogy maga a gyakorlás okozza ezeket érzéseket, és nem az attitűd és meggyőződés, ahogy a gyakorláshoz hozzáállunk.  

Gondolataink érzelmeket keltenek, érzelmeink pedig érzetek formájában folyamatosan megjelennek a testünkben. Ahogy tajcsizás, csikung gyakorlás során egyre jobban megismerjük a testünket, egyre pontosabban vagyunk képesek megkülönböztetni a megjelenő érzeteket. Nem csak gyakorlás közben igaz ez. A tapasztalatokat mindennapi életünkben is felhasználjuk. Világossá válik, milyen érzelem milyen testérzetet idéz elő. Tudatossá válunk az érzelmeinkre, finomodik az érzelemszabályozásunk.
Csodálatos felfedező túra ez saját magunkban. A tajcsi önismereti út.

A figyelem edzhető. Fenntartásának képessége; gondolataink, érzelmeink testünkben való megjelenésének felismerése az igazi ajándék, amit kapunk a tajcsitól és a csikungtól.

Neurológiai szemszögből nézve a fasciában és az izmokban lévő szenzorok (neurális receptorok) jelei a gyakorlás során eljutnak az agyba, ami – főleg, ha sokszor megismételjük a gyakorlatokat – a neuroplaszticitás révén áthuzalozza azt. Megváltozik a test agyi lenyomata, a testkép az agykéregben.

Ennek a területnek erős neurális kapcsolatai vannak az érzelmekhez – például stressz, szorongás, örömérzet – tartozó agyterületekkel, ennek révén ezekben is pozitív változások jönnek létre, ami kihat a pszichére.

A tajcsi rendszeres gyakorlása nem csak a figyelmet edzi. A mozdulatok egyre pontosabb kivitelezése fizikai kihívást is jelent. A lassú mozgás harmonizálja a testet, javítja az egyensúlyt és a koordinációt, növeli a test erejét és rugalmasságát is.

Találd és érezd meg a mozgást a nyugalomban, és a nyugalmat a mozgásban.

A tizenhárom minta éneke – ismeretlen szerző – dr. Yang Jwing-Ming A legendás mesterek Taiji-titkai

Az 50 első kérdés, amit felteszel a tajcsiról (taiji, taichi) és a csikungról (chikung, qigong) 2.

Mi a tajcsi?

A tajcsicsuán (más átírásban: taijiquan, tai chi chuan) Kínából terjedt el az egész világon, és mára kedvelt, népszerű mozgásformává vált nyugaton is. Aki belekóstol, azt rabul ejti. A tajcsi nem pusztán sport, tükröződik benne az a taoista elgondolás, hogy mi is a természet részei vagyunk.

Tajcsizás közben a gyakorló egyszerre éli át a belső békét, a nyugalmat és a fizikai mozgás élményét.

A tajcsicsuan harcművészet. Belsőerős harcművészet. Minden egyes mozdulatnak van harci értéke, olyan alkalmazása vagy alkalmazásai, melyek egy küzdelemben, megfelelő gyakorlás után, elővehetők. Érdemes belenézni egy-egy Youtube-on fellelhető bemutatóba, hogy értsük, miről is van szó. Például ebbe a videóba:

vagy ebbe:

Ne aggódjunk, a kezdő, középhaladó edzések nem a verekedésről szólnak. Nem azért fontos számunkra tudni, milyen mozdulat mire való, hogy pár edzés után leálljunk bárkivel verekedni az utcán, hanem azért, hogy világos legyen, miért oda tesszük a kezünket ahová tesszük, miért azon a lábon van a testsúly, ahová edzőnk utasításai szerint helyezzük.

A gyakorlás során minden egyes apró részlet számít, és egyre többre leszünk képesek odafigyelni. Nem csak azért, mert egyre könnyebben jut eszünkbe, mire való egy mozdulat, hanem azért is, mert a gyakorlás során kitágul a figyelmünk, több és több információt leszünk képesek felismerni azok közül, melyeket testünk állapotáról, helyzetéről érzékszerveink közvetítenek.

A testérzetek érzékelésének és észlelésének fejlesztésével pedig nagy lépést tehetünk az egészségünkért, a helyes testtartás helyreállításáért, és nem kevésbé azért, hogy megtaláljuk azokat a pontokat a testünkben, melyek valamiért folyamatos feszültségben vannak. Ezek a feszültségek olyan régen fennállhatnak, annyira hozzánk nőhetnek, hogy gyakran fogalmunk sincs róluk. Természetesnek vesszük a testtartásunkat, a mozdulatainkat akkor is, ha azok nem egészségesek. Azt, hogy felhúzva tartjuk a vállunkat, előretoljuk az állunkat, vagy megfeszítjük egy-egy ízületünket.

A tajcsicsuan gyakorlása abban segít, hogy minél testtudatosabban éljük a mindennapjainkat.

Belső fenntarthatóságunk megőrzése taijival és qigonggal

Juli, Sándor, Feri és Erzsébet a tanítványaim. Ketten vállalkozók, ketten középvezetők. 2021 végén mind a négyen arról számoltak be, hogy alig várják az év végi pihenőt, elfáradtak, kimerültek. Várják a pihenőt, vágynak rá, de folyton ott motoszkál a fejükben, hogy valamit biztos elfelejtettek megcsinálni, és jobban is el lehetett volna végezni az épp aktuális feladatot. Év közben rendszeresen járnak taijizni, bevallásuk szerint, a taiji edzés az a része a hetüknek, mikor végre leereszthetnek kicsit, és felfrissülve folytathatják a hetet.

Tanítványaim jó része azért jár taijizni, mert az edzéseken, miközben elsajátítják a taiji csínját-bínját, önmagukra figyelhetnek, és nyugalmat találnak. A megtanult figyelmi és meditációs technikákat pedig a hétköznapjaikban is elő tudják venni, hogy úrrá legyenek a distressz (negatív stressz) okozta feszültségeken.
Itt találsz egy kérdőívet, ha kíváncsi vagy, téged mennyire érint a distressz.

A munka- és alkotóképesség folyamatosan magas szinten tartása rengeteg energiát igényel. Hogy újra és újra feltöltődjünk energiával, teremtsünk időt a pihenésre, és válasszunk olyan tevékenységeket , melyek alkalmassá tesznek minket arra, hogy szembe nézzünk a napi valóságos vagy vélt elvárásokkal.

Biztosítsuk belső fenntarthatóságunkat! Ehhez az szükséges, hogy tudatosan érzékeljük határainkat, képesek legyünk saját energiafelhasználásunkat szabályozni. Ez praktikusan annyit jelent, hogy időnként ellentmondunk a belső munkafelügyelőnek, aki azt suttogja a fülünkbe: azt a melót még el tudod vállalni, azon a másikon még egy kicsit javíthatnál. De most, azonnal, mert aztán még elfeleded.

Nehéz feladat, de érdemes vele foglalkozni.


A taiji és a qigong gyakorlásának egyik hozadéka, hogy megtanuljuk felismerni szervezetünk és teljesítő képességünk külső és belső feltételeit, így szükség esetén képessé válunk – a feltételeknek megfelelően – változtatni mindennapi működésünkön.  

Az egyik változtatási lehetőségünk, ha odafigyelünk arra, hogy az autonóm (vegetatív) idegrendszer szimpatikus és paraszimpatikus része egyensúlyba kerüljön.

Idegrendszerünk két részből tevődik össze. A központi idegrendszerből, mely a tudatos, akaratlagos cselekvésekért felel és az autonóm (vegetatív) idegrendszerből, mely a tudatunktól függetlenül irányítja a folyamatokat. Az autonóm idegrendszer két részből áll, a szimpatikus és a paraszimpatikus részből. Míg a szimpatikus rész felkészíti a szervezetet a hirtelen terhelések elviselésére, addig a paraszimpatikus megőrzi az energiát és újratermeli azt.

Ha sok stressz ér minket, szimpatikus túlsúly alakul ki, és nem lesz a szervezetünknek ideje és módja pihenni, feltöltődni. Felborul a belső egyensúly, kérdésessé válik belső fenntarthatóságunk.

A légzés az, amit felhasználhatunk arra, hogy az autonóm idegrendszer tudatunktól független munkájába beleavatkozzunk.

A hagyományokban sokféle gyakorlattal találkozhatunk, ami a légzésfigyelemre épül. Ne csak a taijira vagy a qigongra gondoljunk, jussanak eszünkbe a jóga pránajáma gyakorlatai.

A légzés befolyásolásával izgalmi állapotba is kerülhetünk, és meg is nyugodhatunk. Az autonóm idegrendszer szimpatikus feléhez a belégzés társul, a paraszimpatikus részhez pedig a kilégzés.
A belégzés kicsit gyorsítja a szívverést, a kilégzés pedig lassítja azt. Ez a szívritmus variabilitás (HRV Heart Rate Variability). A magas HRV érték kulcs az autonóm idegrendszer szimpatikus és paraszimpatikus részének kiegyensúlyozásában.
Itt olvashatsz a témában,
meg itt is.

A hagyományos kínai orvoslás szerint a taiji és a qigong öngyógyító gyakorlatrendszer, és három fő elemből áll: testfókusz (testtartás és mozgás), légzés- és tudatfókusz (meditatív elemek)

Bár csekély számú vizsgálati eredmény lelhető fel a taiji és a qigong gyakorlásának a szívfrekvencia variabilitására gyakorolt ​​hatásáról, a gyakorlati tapasztalat az, hogy taiji és qigong gyakorlás közben a lassú mozgáshoz lassú légzés társul, a kilégzés és belégzés időtartama megnyúlik, és így az autonóm idegrendszer szimpatikus és paraszimpatikus része egyensúlyba kerül. Megnyugszunk, önmagunkra kezdünk figyelni. Mentálisan, érzelmileg és fiziológiailag optimális állapotba kerülünk.

A taiji misztikuma

Nemrég egy tanítványom azt mondta: én azt hittem, a taiji misztikus. Kapásból azt válaszoltam: az, misztikus. Rengetegszer átforgattam magamban ezt a párbeszédet. Most sem gondolom másképp.

Mikor elkezdünk taijit tanulni, nem teszünk mást, csak követjük a tanárunkat, megpróbáljuk a szinte értelmezhetetlen mozdulatokat minél pontosabban utánozni, és szép lassan megtanulni egy egész mozgássort. Tanárára bízza magát a tanuló, hogy a közösen megvalósuló, tudatos cselekvés eredményeként létrejöjjön az egyedi tapasztalása arról, hogy a természet rendje milyen módon nyilvánul meg saját magában. A taiji misztikuma is ezen alapul.

Szavak és fogalmazás nélküli közvetlen tapasztaláson, mely végtelen és határtalan folyamat.
Minél tovább gyakorlunk, annál pontosabb és egyben rugalmasabb lesz az általunk megtapasztalt egységélmény.

Minden testrészed legyen a helyén,
Egyik se legyen használatlan vagy
 túlerőltetett,
Mindegyik legyen kapcsolatban a másikkal.

                    Zhang San-Feng: Taiji értekezés

A taiji helyes gyakorlása felszabadultságot hoz. Ez nem transzélmény, de mindenképp módosult tudatállapot. Ha a gyakorlás során elérjük a lecsendesedést, az elme koncentrálttá és nyugodttá, a test érzékelése pedig egyre pontosabbá válik. Ennek az érzékelésnek az egyik fontos eleme a fascia.

A fascia kötőszövet, mely hálóként fogja össze testünk minden szervét. Megtámaszt, lehetővé teszi a szervek közötti kommunikációt, erőt, energiát közvetít és erősít fel.

Amikor futunk, sétálunk, taijizunk, a mozgás energiájának nagy része a fascia összehúzódásából és rugószerű tulajdonságából származik. Az emberi szervezet nem egyszerűen a szervek, szervrendszerek összessége, hanem integrált egész, melyben a kapcsolatot és a kommunikációt a fascia biztosítja.


Az ízületek lazák.
A bőr és a haj erős.
Rész a résszel összefűzve.
Belül a könnyűség és a fürgeség.

            Yang Yu-Ting: Négy bölcs mondat

A taiji gyakorlásának, tanulásának minden szintjén a tapasztalatszerzés a legfontosabb elem. Vizsgálódásunk középpontjában a közöttünk és a körülöttünk lévő világ között lévő kölcsönhatás áll. A testérzeteket figyeljük, melyeket a jól beidegzett fascia közvetít számunkra. Ez egy rugalmas tapasztalati folyamat, ahol az értelmezés mellőzésével a jelenségekre koncentrálunk. Nem az intellektusunkkal dolgozunk, kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy annak végesek a lehetőségei. Azon igyekszünk, hogy természetesen tapasztaljuk meg a minden létező alapját jelentő forrást. Ahogy haladunk előre a tanulásban, egyre többet érzékelünk a saját testünkből. Egyre nagyobb területet, egyre aprólékosabban, egészen addig, míg világossá nem válik az összefüggés a körülöttünk és bennünk lévő világ között. Itt megszűnik az elkülönültség, megszületik az egységélmény.
EZ A TAIJI MISZTIKÁJA.

Irodalom:
Thomas Myers: Anatomy trains
dr. Yang Jwing-Ming: A legendás mesterek taiji-titkai