Mi a tajcsi?
A tajcsicsuán (más átírásban: taijiquan, tai chi chuan) Kínából terjedt el az egész világon, és mára kedvelt, népszerű mozgásformává vált nyugaton is. Aki belekóstol, azt rabul ejti. A tajcsi nem pusztán sport, tükröződik benne az a taoista elgondolás, hogy mi is a természet részei vagyunk.
Tajcsizás közben a gyakorló egyszerre éli át a belső békét, a nyugalmat és a fizikai mozgás élményét.
A tajcsicsuan harcművészet. Belsőerős harcművészet. Minden egyes mozdulatnak van harci értéke, olyan alkalmazása vagy alkalmazásai, melyek egy küzdelemben, megfelelő gyakorlás után, elővehetők. Érdemes belenézni egy-egy Youtube-on fellelhető bemutatóba, hogy értsük, miről is van szó. Például ebbe a videóba:
vagy ebbe:
Ne aggódjunk, a kezdő, középhaladó edzések nem a verekedésről szólnak. Nem azért fontos számunkra tudni, milyen mozdulat mire való, hogy pár edzés után leálljunk bárkivel verekedni az utcán, hanem azért, hogy világos legyen, miért oda tesszük a kezünket ahová tesszük, miért azon a lábon van a testsúly, ahová edzőnk utasításai szerint helyezzük.
A gyakorlás során minden egyes apró részlet számít, és egyre többre leszünk képesek odafigyelni. Nem csak azért, mert egyre könnyebben jut eszünkbe, mire való egy mozdulat, hanem azért is, mert a gyakorlás során kitágul a figyelmünk, több és több információt leszünk képesek felismerni azok közül, melyeket testünk állapotáról, helyzetéről érzékszerveink közvetítenek.
A testérzetek érzékelésének és észlelésének fejlesztésével pedig nagy lépést tehetünk az egészségünkért, a helyes testtartás helyreállításáért, és nem kevésbé azért, hogy megtaláljuk azokat a pontokat a testünkben, melyek valamiért folyamatos feszültségben vannak. Ezek a feszültségek olyan régen fennállhatnak, annyira hozzánk nőhetnek, hogy gyakran fogalmunk sincs róluk. Természetesnek vesszük a testtartásunkat, a mozdulatainkat akkor is, ha azok nem egészségesek. Azt, hogy felhúzva tartjuk a vállunkat, előretoljuk az állunkat, vagy megfeszítjük egy-egy ízületünket.