Van különbség a tradicionális és a modern meditációk között. Mind cél és szemlélet, mind technika és mélység, mind kontextus és motiváció területén.
Az első olyan élményem, amiről azt gondoltam, jéé, mi most meditálunk, 13 éves koromban volt. (majdnem 50 éve :D) Nagy jóindulattal nevezhetjük meditációnak, amit műveltünk, de valamit ott a dojoban mégis csak gyakoroltunk. Becsuktuk a szemünket, összpontosítottunk. Kihívás volt elképzelni egy gyertya lángját, és meg is tartani ezt a képet. Ritkán sikerült. De gyakoroltunk minden edzés elején és végén. Hetente kétszer.
Aztán lassan rájöttem, hogy szoktam én ilyeneket csinálni egyébként is, csak sokáig fogalmam nem volt, hogy lehet ezt a tevékenységet tudatosan, tervezetten, fokozatosan felépített módon, rendszerszerűen végezni.
Vicces és szórakoztató volt reggelente álom és ébrenlét között lebegni; ha vonattal utaztunk, figyelni, hogy a kerekek zakatolásának üteme és a szívem ritmusa összehangolódik-e. És meglepő volt, hogy az idő hol rohan, hol meg cammog.
A kíváncsiság ott volt bennem, és eljött az idő, hogy a tapasztalataimat megpróbáljam megérteni. Azt, hogyan befolyásolják a mindennapjaimat a különféle tudatállapotok, az, hogy hol így, hol úgy élem meg a bennem és a körülöttem lévő világot.
Azóta sok-sok év telt el, a könyvesboltok plafonig meditációs könyvekkel vannak tele, a hirdetések gyors módszerekkel kecsegtetnek. Hangtálakkal, csilingeléssel, illatokkal.
A tradicionális és a modern meditációk között jócskán van különbség. Más a céljuk, szemléletük, mélységük és technikájuk. Más a motivációjuk, és más a kontextusuk.
Nézzük meg, mik ezek a különbségek!
- Cél és szemlélet
Tradicionális meditációk:
– Végső célja a megszabadulás (nirvána, megvilágosodás, önvaló felismerése).
– Részei egy vallásos vagy spirituális útnak (pl. buddhizmus, hinduizmus, taoizmus).
– A gyakorlás morális és életmódbeli keretbe ágyazott (erkölcsi szabályok, szerzetesi fegyelem, guru–tanítvány viszony).
– A meditáció önmegismerésre és a szenvedés meghaladására szolgál.
Modern meditációk:
– Gyakran világiak, vallástól függetlenek.
– Céljuk elsősorban a stresszcsökkentés, mentális egészség javítása, teljesítményfokozás.
– Nem szükséges hozzájuk életmódbeli változás vagy mély filozófiai elköteleződés.
– Sokszor pszichológiai vagy neurobiológiai keretben értelmezik őket (pl. mindfulness a kognitív terápiában)
- Technika és mélység
Tradicionális meditációk:
– Mélyen kidolgozott technikák (pl. vipasszaná, samatha, dzogchen, zazen, mantra-jóga).
– Hosszú gyakorlási folyamat, gyakran szigorú figyelemmel és fegyelemmel.
Fontos szerepet kap az etika, koncentráció és bölcsesség hármasa.
Modern meditációk:
– Letisztult, gyakran leegyszerűsített technikák (pl. légzésfigyelés, test-szkennelés).
– Kevesebb hangsúly van a fokozatos belső fejlődésen.
Inkább relaxációként vagy mentális tréningként jelenik meg.
- Tanítói és közösségi háttér
Tradicionális meditáció:
– Hagyományvonalak, élő mester–tanítvány kapcsolat.
Közösségi (szangha) háttér, rituálék, tanulmányok (pl. szútrák, filozófia).
– A meditáció része egy komplex spirituális életformának.
Modern meditáció:
– Gyakran online kurzusok, könyvek, appok útján tanulható.
– Kevésbé hangsúlyos a közösség vagy a tanító szerepe.
– Gyors hozzáférés, de gyakran felszínesebb megértés.
- Kontextus és motiváció
Tradicionális meditáció:
– Az élet szenvedésének mély megértéséből fakadó egzisztenciális keresés.
– A meditáció része egy koherens világnézetnek.
Modern meditáció:
– Pragmatikus motivációk: jobb alvás, produktivitás, szorongásoldás.
– Gyakran kiemelik az eredeti kontextusból („McMindfulness„)
A tradicionális meditáció spirituális út, a modern meditáció inkább mentálhigiénés eszköz. Mindkettőnek van értéke, de különböző mélységet és célt szolgálnak.
Az egyik a belső átalakulást célozza, a másik a jobb közérzetet.