Boldogsághormonok

Képzeld el, hogy reggel fél 8-kor álmosan zötykölődsz a 4-6-os villamoson. Hangok, zajok érik el a füledet, illatok, szagok az orrodat. Bámulsz ki az ablakon. 🚎🛻🛵

Aztán képzeld el, hogy a nyári vakációdat töltöd egy tó partján. Fölötted kék ég, madár dalol a közeli fán, melletted meg ott szuszog a kutyád. Épp arra készülsz, hogy megtörd a zsemlét, amit most hoztál a péktől. 🐶🌳☀️
Elég nagy a különbség. És elég valószínű, hogy a két helyzetben más és más a hangulatod.

De ne csak a környezetre és a helyzetekre gondoljunk, amikor a hangulatunkról van szó! Agyunk kémiai anyagai is besegítenek, hogy értelmezzük a körülöttünk lévő világot, és reagáljunk is rá. Ezek a vegyületek, amelyeket neuromodulátoroknak nevezünk, nagyban befolyásolják hangulatunkat, tudatállapotunkat és általában az érzéseinket. Az agytörzsben vagy a hipotalamuszban termelődnek, majd az agykéreg és más agyi területek felé irányuló hosszú idegpályákon keresztül, az átvitelt befolyásolva fejtik ki hatásukat. Testünk egy vegykonyha, ahol a helyzettől függően eldől, hogy lehangoltak vagyunk, vagy majd kicsattanunk a boldogságtól. Ez pedig befolyásolja a tetteinket. A boldogság, az elégedettség érzése, a jó hangulat elengedhetetlen mentális egészségünk megőrzésében.

És, ha boldogságról van szó, ott a neuromodulátorok legismertebb csoportja, a boldogsághormonoké. Négy vegyület, vegyületcsoport tartozik ide: a szerotonin, a dopamin, az endorfinok és az oxitocin. Ezeknek a vegyületeknek a termelődését elősegíthetjük mozgással, zenehallgatással, kapcsolatokkal, érintéssel, jó ételek fogyasztásával. Tehetünk azért, hogy jól érezzük magunkat az életben. Például tajcsizhatunk is. 😊

Csikung ülve is – Gyakoroljunk ülve?

Van, hogy valaki azzal fordul hozzám, szeretne megismerkedni a csikunggal (a tajcsival), de nem tud hosszan vagy egyáltalán állni. Idősek, betegséggel küzdők teszik fel a kérdést: Lehet-e csikungot ülve gyakorolni?
Ekkor van ideje annak, hogy a tanítvány állapotát és képességeit figyelembe véve adaptáljam ülő helyzetre azt a csikung (vagy tajcsi) formát, amit a legjobbnak találok számára.

Amikor elhangzik a kérdés, hogy lehet-e egyáltalán csikungozni ülve, a kérdés nem arról szól, hogy ez a mozgás valóban kivitelezhető-e ülve, sokkal inkább arról, hogy vajon eredményes lesz-e a gyakorlás.

A csikung gyakorlatok fő célja a bennünk áramló energia megismerése, a vele való tudatos kapcsolat fejlesztése, hogy a mindennapokban, és akár speciális alkalmazásokhoz, harcművészetekhez vagy meditációhoz hatékonyan legyünk képesek használni azt.

Az elmélyült gyakorlás közben nem a test van a fókuszban, hanem a test energiája, amit a test és a test helyzetváltoztatásainak megfigyelésén keresztül követünk nyomon.

Számtalan csikung forma, gyakorlatsor van. A szándék mind mögött a test és a szellem energetikájának megismerése. Vannak, melyek az öt elem testben megnyilvánuló minőségeit vizsgálják – elsősorban a fázisok megismerésén keresztül (például az évszakok változása) nyernek megismerést. Más gyakorlatok a meridiánokat használják, ezért érintéssel, dörzsöléssel, tapogatással vagy akár képekkel aktivizálják a különböző csatornákat. És vannak, talán a legismertebbek, melyek kisebb, nagyobb mozdulatokkal a test különböző szöveteinek aktiválására összpontosítanak. Ahogy az elme a fizikai testet felfedezi és befolyásolja annak működését, a csí meghatározott minták szerint kezd áramlani.

A csikung gyakorlás egy megunhatatlan felfedező út önmagunkba, ahol központi helyet foglal el az egyensúly megtalálása. Így van ez akkor is, ha ülve gyakorlunk. Nem csak egyszerűen ülünk és valamit tevékenykedünk, hanem éppen pont a testtartásra, az ülésre figyelünk. Aktívan ülünk. A jó gyakorláshoz jó ülés kell. És miközben ezt kialakítjuk, a törzs izmait is megdolgoztatjuk.

A gyengéd, lágy mozdulatok mind a testre, mind a lélekre jó hatással vannak, csökken, kioldódik bennünk feszültség. Mind testileg, mind pszichésen.
És ezt miért ne lehetne ülve csinálni?

Ugrabugra majomelme

James Norbury A macska, aki zent tanított című könyvében a Macska találkozik a Majommal, aki így sóhajt fel: – Békesség! Bárcsak egy csöppnyi békére lelnék. A gondolataim … megőrjítenek!
Majd a Macska a Majommal együtt leül a tó partjára, hogy hallgassák a víz hangját, de a Majom elveszti a türelmét: – Ennek semmi értelme, egyszerűen nem hallom. Talán, ha olyan nagy füleim lennének, mint neked, akkor hallanám…
– Nem igazán számít, hallod-e a folyót, vagy sem – felelte a Macska. – Inkább azt mondd meg, mennyire kavargott az elméd az elmúlt néhány percben!
A Majom ekkor jött rá, hogy időtlen idők óta most először elcsendesedtek a gondolatai.

A samatha (nyugalom) meditációt, mely az elme lecsendesedését valósítja meg, egyes buddhista hagyományokban útként ábrázolják. Az úton egy szerzetest, egy elefántot, egy majmot és egy nyulat láthatunk. Mellettük időnként tüzek csapnak fel (a tudás tüze).
Az út elején az elefánt előtt ugráló majom vezeti a sort, a szerzetes meg leghátul kullog. Az elefánt az elmét, a majom a figyelmet elterelő gondolatokat szimbolizálja.

Mind ismerjük a kismajmot, azt az állapotot, mikor ide-oda csapong az elménk, hol erre, hol arra gondolunk, nincs egy pillanatnyi nyugtunk sem. Ez a majomelme tapasztalata.
Mindennap velünk van, és gyakorlás híján velünk is marad.

A képen az utat követve mind az elefánt, mind a majom színe megváltozik, ami azt jelképezi, hogy az elme képes megtisztulni, megszűnik a csapongás.
A nyúl a fáradtságot, az energia hiányát jelképezi, ami újra és újra megjelenik, és esetleg ki is billent minket a gyakorlásból.

Az úton járók sorrendje szép lassan átalakul. Ahogy az elme megtisztul, a szerzetes áll a sor elejére, képes vezetni az elefántot (az elmét), a nyúl is eltűnik, megszűnik a letargia. Az út végén pedig az elefánt a szerzetes mellett ül, mindketten megpihennek. Megnyílik az út a spirituális fejlődés felé.

A tajcsi, a csikung más utat választ, munkát ad a kismajomnak. A testből indul ki. Elfogadja a kismajmot olyannak, amilyen, és azt mondja, figyeld a mozdulatot, amit éppen gyakorolsz, figyeld az érzeteket a testedben, amivel éppen gyakorolsz.

Azt tapasztalhatod, hogy ha már jól megy a megfigyelés, amikor már tudod a mozdulatok sorrendjét és a mozdulatok mikéntjét is, a majom megszelídül, lecsendesül magától. Ugrabugráló természete segíteni kezdi az elme nyugalmát.

A figyelem egyre mélyebbre hatol, miközben aktivitása megmarad.

A test folyamatos megfigyelésével, a feszültségek tudatos kioldásával párhuzamosan egyre könnyebbé válik a figyelemelterelés és a mentális akadályok  felismerése, majd tudatos elengedése.

Vedd észre!

Az első lépés, hogy észrevedd, mikor elkalandoztál. Egyáltalán nem olyan egyszerű, mit ahogy első hallásra tűnik.  Gyakorlást igényel, de a munka meghozza a gyümölcsét.

Majd irányítsd vissza a fókuszt a mozgásra és a test érzeteire. Tapasztalni fogod, hogy egyre hosszabb ideig tudod megtartani a fókuszáltságodat, egyre több idő telik el két gondolat megjelenése között. A közöttük lévő időt pedig teljes egészében ellazultan, fókuszáltan a jelenben tudod tölteni.

Búcsút inthetsz a majomelmének.

Az 50 első kérdés, amit felteszel a tajcsiról (taiji, taichi) és a csikungról (chikung, qigong) 8.

Testérzetek – és az egyensúly létrejötte

A tajcsicsuan belső harcművészeti stílus, a helyes testtartás az egyik legfontosabb dolog gyakorlása közben. Ha feszes a tartás, akadályozzuk a csí áramlását, ha helytelen a testtartás, sérülésnek tesszük ki magunkat, és elpazaroljuk fizikai erőnket is.

A helyes testtartás kialakításában elsősorban a testérzetek felismerésére, és az azokra adott reakciókra koncentrálunk. A testrészek egymáshoz való viszonya egy dinamikus egyensúlyi állapot.

Mit tekintünk, mit érzünk egyensúlyi állapotnak?

Életünk során temérdek hatás ér minket, melyekre reagálunk, mind a hatás, mind a reakció nyomot hagy a testünkben. Ahogy minden egyes gondolat, minden kiejtett szó, minden cselekedetünk is letárolódik és nyomot hagy a testben. Így alakul ki az egyénre jellemző, egyedi tartás, ami nem feltétlenül helyes, hiszen egy-egy hatás testünket kibillentheti egyensúlyi állapotából, és egészen addig így marad, míg valamiféleképpen kompenzálni nem kezdjük azt.  

A testérzetek érzékelésének és észlelésének fejlesztésével nagy lépést tehetünk a helyes testtartás helyreállítására.

A következő területeken fejleszthetjük a testünkből érkező érzetek felismerését:

– a testfelszínéről és mélyéről érkező ingerek feldolgozásának területéről, mely három, jellegükben különböző, de egymással összefüggő érzetminőséget takar. Ez a szomesztézia.

– a végtagok helyzetének érzékelését, mely a propricepció,

– a zsigeri érzékelés, a belső szervek információinak feldolgozásának területét, ami a  viszcerocepció,

– bőr esetén a hőérzékelést, ami a termorecepció,

– mechanikai inger érzékelését, ami a mechanorecepció,

– az érintés érzékelését: mely a nocicepció, termorecepció, mechanorecepció együtt, és taktilis érzékelésnek nevezzük,

– különböző testrészeknek a törzshöz viszonyított helyzetének érzékelése, mozgások érzékelését, amit kinesztéziának nevezünk és a

– fájdalomérzékelést, ami a nocicepció.

Az érzékelés a környezet bizonyos változásaira hangolt  érzékszervek  változásregisztráló folyamata. Ebben a folyamatban az adott érzékszervhez tartozó ingerspecifikus receptorok regisztrálják a környezet változását (az ingert), majd ezt az információt továbbítják (ingerület formájában) az idegrendszer központi részei (agy, gerincvelő) felé.

Itt (is) bővebben utána tudsz nézni


Az érzékelésnél nem áll meg a folyamat, észlelni is kell az ingert. Az észlelés, percepció pszichológiai folyamat, mely során hozzárendeljük az ingereket az érzékleti mintához. Bárki és bármi – személy, tárgy – azonosításában szerepet játszanak a korábbi tapasztalatok, beállítódások, elvárások. A percepció során az érzékszervi benyomások jelentéssé, tárggyá szerveződnek, felismerhetővé válnak. A különböző ingerek nyomán keletkezett ingerületek egységes képpé formálódnak, így tükröződik a valóság. Az agy értelmezi az érzékleteket, rendszerezi azokat és jelentést ad nekik.

Egy 2015-s vizsgálat szerint a tapintás térbeli megkülönböztetése tartósan javult mindössze 6 órás mentális-szenzoros fókuszálás hatására, ami arra utal, hogy a mentális állapotok által létrehozott belső agyi tevékenység a külső stimulációhoz hasonlóan megváltoztathatja az észlelést és a viselkedést.  A Ruhr-University Bochum és a Ludwig-Maximilians-University München kutatói egy három napos meditációs elvonulás résztvevőit figyelték meg. A résztvevők fele napi nyolc órás meditációjuk mellett egy további, speciális meditáció-fajtát is végzett: naponta 2 órán keresztül fókuszáltak jobb kezük mutatóujjára, és tudatosították azokat az érzéseket, amelyek ujjukban ez alatt az idő alatt spontán módon megjelentek (szomatoszenzoros percepció). A meditálók másik fele kontrollcsoportként szolgált, ők a napi járulékos 2 órában azt a szokásos meditációjukat végezték tovább, amit egyébként is gyakoroltak már 8 órán keresztül. Az elvonulás végeztével megvizsgálták a résztvevők tapintásélességét, és összehasonlították az elvonulás előtt mért adatokkal. Az eredmények szerint annak a csoportnak a tagjai, amelyek a mutatóujj-fókuszálást végezték, szignifikánsan jobb tapintásélességet produkáltak a gyakorlás után, nemcsak a jobb mutató-, de a jobb középső ujjukban is.
A vizsgálatnak ITT tudsz utánanézni.

A test felé fordított, kellő ideig megtartott figyelem, koncentráció révén fokozható az érzékelés, és befolyásolható az észlelés. Létrejön az egyensúly.

Banánhéj – Őrizd meg az egyensúlyod!

Ha azt mondom, banánhéj, máris a szemünk előtt egy figura, aki kétségbeesetten kapálózik a levegőben, és próbálja kezével, lábával megtalálni a biztos pontot a talajon. Talán felnevetünk, vagy már érezzük is a tomporunkon, ahogy találkozik a talajjal, és felszisszenünk. Megjelenik előttünk, hogy elveszítjük a stabilitásunkat, és egészen addig zuhanunk, míg végre megint biztos pontot érünk.

Akár elfekszünk, akár kezünkkel megtámaszkodunk, egy pillanatra megpihenünk, tudatosítjuk a történteket, majd egyensúlyérzékünket összerendezve igyekszünk visszatérni egy nekünk kedvesebb helyzetbe. Kisimogatjuk az önbecsülésünket, és folytatjuk az utunkat egy új tapasztalattal.

Átvitt értelemben is ez történik. Mikor olyan helyzettel találkozunk, akár apró, váratlan dologgal, ami nagyon nem volt benne az elképzeléseinkben, kibillenhetünk, és elterülhetünk, mintha banánhéjon csúsztunk volna el.

Ha érzelmileg stabilabbak vagyunk, könnyebben visszanyerjük az egyensúlyunkat, ha labilisabbak, időbe telhet, míg újra egyensúlyba kerülünk, megtaláljuk önbecsülésünket, önmagunkba vetett hitünket.

A testi és a lelki folyamatok elválaszthatatlanok egymástól. Ha a lelkünk nehéz, nehéz lesz a testünk is, ha boldogok vagyunk, testünkből érkező érzetekben is ezt tapasztaljuk. Szinte repülünk. Hangulatunk befolyással van testünkre, testünk állapotára, mozgására és a testünk által létrehozott egyensúlyra is.

Tajcsi gyakorlással befolyásolhatjuk testi, és ezáltal lelki egyensúlyunkat is. A kulcs a tudatosítás. A tajcsizás közben gyakorolt tudatosítást kivisszük a mindennapi életbe.

Tajcsizás közben egyensúlyunk fenntartása sok apró mozdulat összessége, amit agyunk, izmaink és a fascia hajt végre.

Tudatosítanunk kell, mi történik velünk éppen most, ebben a pillanatban. Ha elkalandozunk, kiesünk a gyakorlás menetéből.

Ahhoz, hogy elkerüljük a megbillenést, figyelemre, egyensúlyérzékre és összpontosításra van szükség.

És amire szükségünk van a tajcsi gyakorláshoz, azt vissza is tudjuk vinni a mindennapokba.

1. Lassú, biztos mozdulatok: Ne siess, lassan mozogj, mikor tajcsit gyakorolsz. A lassúság lehetővé teszi, hogy jobban kontrollálhasd a mozgásodat.

2. Összpontosítás és figyelem: Koncentrálj a mozdulat milyenségére. Arra, hogy hogyan lépsz, hova lépsz, meddig emeled a kezed. A tudatos figyelem segít a mozdulatok pontos kivitelezésében.

3. Testtartás és egyensúly: Figyelj a testtartásra, és igyekezz egyensúlyban maradni. Az egyensúlyérzéked fejlesztése segít abban, hogy stabilabb legyen a tartásod, biztosabb a mozgásod.

4. Rugalmas hozzáállás: Ha mégis elkalandoztál, tévesztettél vagy megbillensz, próbálj rugalmasan reagálni. A tudatosítás és a rugalmasság segít, hogy minél hamarabb újra egyensúlyba kerülj.

Kövesd a Belső Ösvény Központ tartalmait a Facebookon is!

Tajcsitu

20 éve történt, hogy egy beszélgetés során leesett a tantusz, és jó nagyot csörrent. Alapjaiban változtatta meg a saját és a körülöttem lévő dolgok energiáiról való gondolkodásomat, mikor megértettem, hogy a legismertebb kínai szimbólum a jin-jang jel, a tajcsitu, mely az öröktől fennálló erők egymást kiegészítő, de egymással szembenálló egységét ábrázolja, csak egy kétdimenziós, sematikus ábrázolása a jin és jang erők állandó és folyamatos váltakozásának.

Ez a változás mindent áthat. Minden porcikánkban, minden tevékenységünkben, és a körülöttünk lévő minden dologban jelen van. És a relatív világon belül minden változik; ami megjelenik, eltűnik, ami megszületik, annak meg kell halnia, majd valamilyen formában újra megjelennie.

A jin-jang folytonos egymásba alakulásából létrejött energia a csí.

Az első jin-jang ábra Zhou Dunyi (1017–1073) tajcsituja. Nagyban különbözik még attól, amit ma ismerünk.

Legfelül az üres kör az abszolútumot, az ürességet ábrázolja (a Wujit).

A második kör a tajcsit jelképezi, a dualizmust, a jint és a jangot. (Ez az ábrázolás még nem az általunk ismert jin-jang ábra.) Egyes diagramokon a középpontban egy kisebb üres kör található, amely az ürességet, mint a kettősség alapját ábrázolja.

A második kör alatt egy öt részből álló diagram látható, amely az Öt Elemet (Wuxing) ábrázolja, és az egység differenciálódásának egy további szakaszát mutatja be. Az öt elemet vonalak kötik össze, amelyek a megfelelő sorrendjüket jelzik:

Fa → Tűz → Föld → Fém → Víz.

Az Öt Elem alatti kör az Ég és a Föld együtt állását jelenti, amiből a „tízezer dolog” keletkezik. Ezt a szakaszt képviseli a Nyolc Trigram (Bagua) is.

Az utolsó kör a sokféleség állapotát jelképezi, kihangsúlyozva, hogy „A tízezer dolog átalakulással születik”.

A teljes tajcsitu öt részből áll. A jin-jang szimbólum, amelyet általában tajcsitunak hívnak, a diagram öt része közül a második.

A ma ismert, egyenletesen csökkenő spirális formák először a Ming-dinasztia (1368–1644) idején jelentek meg. Elsősorban Zhao Hui csían (1351–1395) és Lai Zhi De (1525–1604) változatát hozzák példának. A késő Ming korban aztán kontrasztos pontok jelentek meg az ábrázolásban. Ezt a változtatást Zhang Huang (1527-1608) tanulmányaihoz kötik.

Legozzatok!

A LEGO királylány és a LEGO királyfi beállítása egy tajcsi mozdulatba sok figyelmet igényel. Miközben beállítjuk a kar- és lábtartást, folyamatosan monitorozzuk saját testünkben az érzeteket. Itt egy kicsit megemeljük a könyököt, ott szélesebbre állítjuk a lábtartást. Minden igazítást úgy végzünk, hogy észrevétlenül folyamatosan érzékeljük, milyen változás következne be saját testünk érzékelésében, ha ezt tanárunk, mesterünk tenné velünk.

Játék, szórakozás, miközben mély ismereteket szerzünk saját testünkről. Az apró igazításokat aztán bele tudjuk vinni saját gyakorlásunkba. Nagy figyelmet és jelenlétet igénylő móka.

A jelenlét megtanulható, a figyelem edzhető. Fenntartásának képessége; gondolataink, érzelmeink testünkben való megjelenésének felismerése az igazi ajándék, amit kapunk a tajcsitól és a csikungtól.

Neurológiai szemszögből nézve a fasciában és az izmokban lévő szenzorok (neurális receptorok) jelei a gyakorlás során eljutnak az agyba, ami – főleg, ha sokszor megismételjük a gyakorlatokat – a neuroplaszticitás révén áthuzalozza azt. Megváltozik a test agyi lenyomata, a testkép az agykéregben.

Ennek a területnek erős neurális kapcsolatai vannak az érzelmekhez – például stressz, szorongás, örömérzet – tartozó agyterületekkel, ennek révén ezekben is pozitív változások jönnek létre, ami kihat a pszichére.

A tajcsi rendszeres gyakorlása nem csak a figyelmet edzi. A mozdulatok egyre pontosabb kivitelezése fizikai kihívást is jelent. A lassú mozgás harmonizálja a testet, javítja az egyensúlyt és a koordinációt, növeli a test erejét és rugalmasságát is.

“Találd és érezd meg a mozgást a nyugalomban, és a nyugalmat a mozgásban.“

A tizenhárom minta éneke – ismeretlen szerző – dr. Yang Jwing-Ming A legendás mesterek Taiji-titkai

Az 50 első kérdés, amit felteszel a tajcsiról (taiji, taichi) és a csikungról (chikung, qigong) 7.

A taoista meditáció

„A mi hagyományaink szerint – mondta a Nagymester – a meditáció lehetetlen megtisztított test, nyitott meridiánok és csí nélkül. Ezt már gyerekkorod óta magyarázzuk: csí nélkül nincs szellem. És az is alapvető követelmény, hogy a gyakorlónak kifinomult személyisége legyen. Másképp szörnyeteggé változhat. Végül ismernie kell a kozmológia tanait, amelyek alapján megfelelően rendszerezni és értelmezni lehet a tapasztalatokat.”
Teng Ming-Tao: Taoista történet

A taoista meditáció az elme-gyakorlatokkal szemben az energia-gyakorlatokra helyezi a hangsúlyt. Célja a dinamikus kapcsolatteremtés a külvilág és a belső én között. Mint minden meditációs ösvény, a taoista meditáció is igen kiterjedt tanításokon alapszik a test művelésétől a gyógynövények használatán át a belső alkímiáig. Változatos technikákról van szó, melyek között vannak általánosan gyakorolhatóak és olyanok, melyeket személyre szabottan kap a tanítvány. A lényeg mindben az, hogy a gyakorlót összhangba hozza az élet forrásával, a csível. A csí az életerő, mely átjárja és aktiválja a testet és a tudatot. A csí híd a test és a tudat között.

A sanbao három része, a jing, a csí, a shen művelése, és ezek összhangba hozása a tajcsicsuan legfontosabb gyakorlata.

A jing szinten a testtel dolgozunk, ami nem kizárólag az emberi testet jelenti, hanem a körülöttünk lévő fizikai valóságot. Az általános irányelvek a gyakorlásban:

  • a szexuális úton kiáramló életerő megtartásának elsajátítása,
  • a helyes táplálkozás,
  • a harag és szomorúság elkerülése,
  • a szülőkkel való kapcsolat helyreállítása,
  • izmaink és ízületeink megerősítése,
  • gerincünk javítása és ápolása,
  • tevékenységeink hozzáigazítása a Hold mozgásához,
  • évszakok hatásainak figyelembevétele,
  • megfelelő alvás kialakítása,
  • megfelelő tisztálkodás,
  • gyógynövények alkalmazása,
  • csontvelő tisztítása.

Csí szinten az energiával és az érzelmekkel dolgozunk. Ha jing szinten minden rendben van, de zaklatottak vagyunk, vagy túlságosan is boldogok, bőven van dolgunk a meditációnkban. A csí egyensúlyba hozásához a shent használjuk.

A gyakorlás során mind az érzékelés, mind az észlelés egyre pontosabbá válik. Egyre többet ismerünk meg fizikai valónkból, ami utat nyit egy finomabb érzékelés felé. Világossá válik, hogy hangulatunk, érzelmeink, azaz kapcsolataink, miképp képeződnek le a testünkben.

A shen adja meg meditációnk irányát. Törekedhetünk a szenvedés megszűntetésére vagy valamilyen új tulajdonság kialakítására. A sanbao, a három kincs összhangba hozása tesz minket képessé arra, hogy ne kifejezetten egy cél érdekében cselekedjünk, hanem hogy az odavezető út legyen a cél, az úton való haladás adja meg a nyugalmunkat.

Találd és érezd meg a mozgást a nyugalomban és a nyugalmat a mozgásban. Az ellenfél változásával változtasd meg válaszodat, és mutasd meg a csodálatos képességeket.
Ismeretlen szerző: A tizenhárom minta éneke. Yang Jwing- Ming: A legendás mesterek Tajcsi-titkai.

Az 50 első kérdés, amit felteszel a tajcsiról (taiji, taichi) és a csikungról (chikung, qigong) 6.

Mi az a meridiánrendszer?

A meridiánok csatornák, egy hálózat részei, mely biztosítja a csí számára, hogy eljusson a szervezet minden részébe. Ez a hálózat az ismert képalkotó rendszerekkel sokáig láthatatlan volt, éppen ezért létezése a nyugati orvoslás számára kérdéses, a testpontok és az ezeket összekötő, vezetékeknek nevezett pályák valós voltáról nem foglalt egyértelműen álláspontot.

Vannak, akik a meridiánokkal való foglalkozást kuruzslásnak tekintik, mások a pontokat és vezetékeket a régies megfogalmazás ellenére értékesnek tartják, és ezeket az ér- vagy idegrendszer egyes szakaszaival, vagy működési sajátosságaival azonosítják.[1]

Újabb kutatások azonban a fasciarendszer és a meridiánrendszer összefüggéseit mutatták ki.

A hagyományos kínai orvoslás szerint a meridiánrendszert 72 meridián alkotja. Ezek nem azonosíthatóak sem az idegpályákkal, sem a vérrel, sem más egyéb keringési folyamattal.

Azonban a rendszeren belül keringő csí nélkül nincs sem vérkeringés, sem semmilyen belső működés a testben.

A legismertebb a 12 fő meridián. Ezek a test mindkét oldalán futnak, és kapcsolatba hozhatóak valamely szervvel.
Itt sokat olvashatsz a témáról: KATT

6 jin és 6 jang meridiánon kívül egy különleges csatorna elöl, és egy hátul helyezkedik el. Elöl a Ren Mai, a befogadó vezeték halad, hátul pedig a Du Mai, a kormányzó vezeték. A meridiánok mentén akupunktúrás pontok helyezkednek el. A 12 fő csatornán a pontok száma 361. A különböző oktatási anyagokban több mint 1500 pont szerepel, ahol nagy hatékonysággal avatkozhat be a hozzáértő, hogy a qi áramlását befolyásolja.  

A hat jin meridián a karok és a lábak belső, a jang szervek hat meridiánja pedig a külső oldalon fut.
Az energia belülről a test szerveiből és energiaközpontjaiból, kívülről pedig, a kézen és a lábon található végpontokon áramlik a meridiánokba.

A kínai meridiánrendszer jin-jang felosztása

Ez a felosztás nem jelenti azt, hogy az egyes szervek csak jin vagy csak jang energiát tartalmaznak, de az egyes szerveket vagy az egyik, vagy a másik energiához kapcsoljuk.

A szervezet energetikai rendszeréhez tartoznak a tantienek, az energiaközpontok, melyeket neveznek elixírmezőnek, vagy a csí tengerének. Ezek a pontok olyan területei a testnek, ahol a kívülről kapott energiát vagyunk képesek tárolni, átalakítani, minőségét javítani. Ez elsősorban a nejkung gyakorlatokhoz kapcsolódik, melyek a taoizmus, különösen a kínai harcművészetek légzés, meditációs, a belső érzékelést fejlesztő vagy spirituális gyakorlatait jelentik.

Három fő energiamezőt, energiatartályt különböztetünk meg a testben.

A felső tantien a fejen belül van, a hipofízis környékén, azon a vonalon, mely a két szemöldököt köti össze.

A középső tantien pont a mellkas magasságában található, kicsit feljebb, mint a mellbimbókat összekötő vonal.

Az alsó tantien a köldök alatt 4 ujjnyival   a test belsejében helyezkedik el.

Az ábrában szereplő három kifejezés jing, csí és shen együtt a San Bao, a Három kincs, mely a csikungban és a hagyományos kínai orvoslásban az esszencia, az életenergia és a szellem fogalmakat takarják.  Művelésük az ember önmaga meghaladásáról szól, a hozzájuk kapcsolódó gyakorlatok a taoista belső alkímiához kapcsolódnak.  Az élet fenntartása az emberi testben a három kincs folytonos összeolvadása és átalakulása. A taoista belső alkímiában úgy gondolják, hogy a San Bao összeköti az embert a Földdel és az Éggel.

A jing a fizikai test anyagi alapja, fizikai infrastruktúrája. Építi és táplálja a testet. A jing termeli a csontvelőt, a vér és a test más folyadékainak alapja. A jing energetikailag kapcsolódik férfiaknál a spermához, nőknél a méhhez és a petesejthez. A kínai orvoslás szerint a jing a test energiájának alapgyökere. A vesében és az alsó tantianben tárolódik.
A csí a San Baoban maga a lélegzet, amely átjárja az egész testet. 

A lélegzettel való változás és átalakulás teremti meg az Éghez, a Földhöz és a minket körülvevő univerzumhoz való kapcsolódást. A jing és a csí kölcsönösen függenek egymástól. A csí kialakulása a jingtől függ, a jing pedig a csí átalakító tevékenységeiből táplálkozik. Mikor a csí leereszkedik, jinggé változik, mikor jing felemelkedik, csívé alakul át. A jingnek és a csínek egyesülnie kell, hogy létezzen shen. A shen életerőnk lényeges része, kapcsolatunk a spirituálissal, de egyben terméke és része is a folyamatban lévő testi változásnak, átalakulásnak, amely az anyagiban gyökerezik. 


[1] Dr. Mingtang Xu – Dr. Berend Róbert: A chi kung világa. Bioenergetic, Budapest, 2008 449. oldal

Az 50 első kérdés, amit felteszel a tajcsiról (taiji, taichi) és a csikungról (chikung, qigong) 5.

Miért mozognak olyan lassan azok, akik tajcsiznak?

Metafizika. A világ formája a mozgás - lényege a nyugalom. (Karinthy Frigyes: Címszavak a Nagy Enciklopédiához)

Karinthy Frigyes nem tajcsizott, valószínű, még csak nem is ismerte a tajcsit. A mozgásról és a nyugalomról szóló jegyzete egyetemes tapasztalat a régi Kínában ugyanúgy, mint a XX. századi Magyarországon.

Sokszor hallottam már azt a mondatot: „Nekem ez a tajcsi dolog túl lassú. Szerintem, nem nekem való.”

Amikor egy csikung vagy tajcsi formát gyakorlót nézünk, az első dolog, amit észreveszünk, az a szokatlanul lassú mozgás. Természetes, hogy felvetődik a kérdés: miért mozognak olyan lassan a tajcsisok?

Mozgás és nyugalom. Ellentétesnek tűnik ez a két fogalom, de egymás nélkül nem is léteznének.

A tajcsi és a csikung meditatív mozgás. A lassan, odafigyeléssel végzett csikung és tajcsi formagyakorlatok maximális érzékszervi visszacsatolást biztosítanak a gyakorlónak. Lépésről lépésre ismerjük meg testünk nagyobb, majd fokozatosan egyre kisebb egységeit. Olyan érzetünk lehet, mintha végre kapcsolatba kerülnénk a testünkkel. Ez az érzet a kitartó gyakorlás során még tovább finomodik.

Lehet, hogy a gyakorlás kezdetén megjelenik bennünk egy sürgetettség érzés, hiányoljuk a mindennapokban megszokott tempót, frusztráltnak, unottnak érezzük magunkat, sőt, egyenesen kínos az efféle mozgás. Talán még az is eszünkbe jut, hogy maga a gyakorlás okozza ezeket érzéseket, és nem az attitűd és meggyőződés, ahogy a gyakorláshoz hozzáállunk.  

Gondolataink érzelmeket keltenek, érzelmeink pedig érzetek formájában folyamatosan megjelennek a testünkben. Ahogy tajcsizás, csikung gyakorlás során egyre jobban megismerjük a testünket, egyre pontosabban vagyunk képesek megkülönböztetni a megjelenő érzeteket. Nem csak gyakorlás közben igaz ez. A tapasztalatokat mindennapi életünkben is felhasználjuk. Világossá válik, milyen érzelem milyen testérzetet idéz elő. Tudatossá válunk az érzelmeinkre, finomodik az érzelemszabályozásunk.
Csodálatos felfedező túra ez saját magunkban. A tajcsi önismereti út.

A figyelem edzhető. Fenntartásának képessége; gondolataink, érzelmeink testünkben való megjelenésének felismerése az igazi ajándék, amit kapunk a tajcsitól és a csikungtól.

Neurológiai szemszögből nézve a fasciában és az izmokban lévő szenzorok (neurális receptorok) jelei a gyakorlás során eljutnak az agyba, ami – főleg, ha sokszor megismételjük a gyakorlatokat – a neuroplaszticitás révén áthuzalozza azt. Megváltozik a test agyi lenyomata, a testkép az agykéregben.

Ennek a területnek erős neurális kapcsolatai vannak az érzelmekhez – például stressz, szorongás, örömérzet – tartozó agyterületekkel, ennek révén ezekben is pozitív változások jönnek létre, ami kihat a pszichére.

A tajcsi rendszeres gyakorlása nem csak a figyelmet edzi. A mozdulatok egyre pontosabb kivitelezése fizikai kihívást is jelent. A lassú mozgás harmonizálja a testet, javítja az egyensúlyt és a koordinációt, növeli a test erejét és rugalmasságát is.

Találd és érezd meg a mozgást a nyugalomban, és a nyugalmat a mozgásban.

A tizenhárom minta éneke – ismeretlen szerző – dr. Yang Jwing-Ming A legendás mesterek Taiji-titkai