Blog – taiji csipegetős

Beküldve:

Lépésről lépésre – befelé

Minden tajcsi edzésen van egy kb. 15 perces szakasz, ahol vagy valamilyen meditációs technikát vagy csikungot gyakorlunk. Időről időre, különösen, ha a szabadban vagyunk, járó meditációra kerül a sor. Mi több, van, hogy visszafelé sétálunk.🚶

A járó meditáció gyakorlása a különféle hagyományokban

Amikor a meditációról esik szó, sokan egy csendben ülő, mozdulatlan alakot képzelnek el. A mozdulatlanság azonban nem az egyetlen út a belső csendhez. A járó meditáció épp azt mutatja meg, hogy a tudat ébersége nem csak a párnán születhet meg – hanem minden lépésben, minden mozdulatban ott lehet.

🧘‍♂️ Buddhista hagyomány

A théraváda buddhizmusban – különösen a vipasszaná gyakorlás során – a járó meditáció kulcsszerepet kap. A gyakorló lassan, tudatosan lép, figyelmét a talajjal való érintkezésre, a mozdulat szakaszaira, a test belső érzeteire irányítja. Ez a kontrollált mozgás segít a figyelem és a tudatosság fenntartásában a hétköznapi helyzetekben is. A zen buddhizmusban, az ülő meditációkat járás, kinhin követi, hogy  az éberség az egész test minden részletére kiterjedhessen.

☯️ Taoista és belső művészetek

A taoista gyakorlatokban – például a csikungban vagy a tajcsiban – a mozgás és a meditáció természetesen kapcsolódnak. A test lassú, folyamatos mozgása során a figyelem befelé fordul: a légzés, az energia (qi), a belső struktúra válik érzékelhetővé. A taiji gyakorlása mozgásban végzett meditációként működik: minden lépés belülről indul, minden mozdulatban ott a középpont keresése. A „belső ösvény” nem csak metafora: járható út a testben és a tudatban is.

🚶‍♀️ Nyugati pszichológia és mindfulness

A modern mindfulness-irányzatokban – Jon Kabat-Zinn vagy Thich Nhat Hanh tanításai nyomán – a járó meditáció egyre nagyobb szerepet kap. Különösen azok számára hasznos, akik ülés közben feszültté válnak, vagy nehezen tartják fenn a figyelmüket. A tudatos járás a test és a jelenlét újrafelfedezését teszi lehetővé – anélkül, hogy elzárnánk magunkat a külvilágtól. A mozgás itt nem elvon a meditációból, hanem épphogy kapuvá válik hozzá.

Miért más, mint az ülő meditáció?

  • Mozgásban történik, így segít azoknak, akik nehezen ülnek hosszú ideig.
  • Emeli a testtudatosságot, segít visszatalálni a testhez, a talajhoz, az egyensúlyhoz.
  • A figyelmet szélesebb térbe helyezi: a testérzeteken keresztül a környezetre, mozgásra is kiterjed.
  • Aktív meditáció, amely jobban átvezet a mindennapi életbe: ahogy járunk, élünk, mozgunk – ott is jelen lehetünk.
Beküldve:

Tradicionális és modern meditáció – cél, szemlélet, technika, mélység, motiváció

Van különbség a tradicionális és a modern meditációk között. Mind cél és szemlélet, mind technika és mélység, mind kontextus és motiváció területén.

Az első olyan élményem, amiről azt gondoltam, jéé, mi most meditálunk, 13 éves koromban volt. (majdnem 50 éve :D) Nagy jóindulattal nevezhetjük meditációnak, amit műveltünk, de valamit ott a dojoban mégis csak gyakoroltunk. Becsuktuk a szemünket, összpontosítottunk. Kihívás volt elképzelni egy gyertya lángját, és meg is tartani ezt a képet. Ritkán sikerült. De gyakoroltunk minden edzés elején és végén. Hetente kétszer.
Aztán lassan rájöttem, hogy szoktam én ilyeneket csinálni egyébként is, csak sokáig fogalmam nem volt, hogy lehet ezt a tevékenységet tudatosan, tervezetten, fokozatosan felépített módon, rendszerszerűen végezni.

Vicces és szórakoztató volt reggelente álom és ébrenlét között lebegni; ha vonattal utaztunk, figyelni, hogy a kerekek zakatolásának üteme és a szívem ritmusa összehangolódik-e. És meglepő volt, hogy az idő hol rohan, hol meg cammog.

A kíváncsiság ott volt bennem, és eljött az idő, hogy a tapasztalataimat megpróbáljam megérteni. Azt, hogyan befolyásolják a mindennapjaimat a különféle tudatállapotok, az, hogy hol így, hol úgy élem meg a bennem és a körülöttem lévő világot.

Azóta sok-sok év telt el, a könyvesboltok plafonig meditációs könyvekkel vannak tele, a hirdetések gyors módszerekkel kecsegtetnek. Hangtálakkal, csilingeléssel, illatokkal.

A tradicionális és a modern meditációk között jócskán van különbség. Más a céljuk, szemléletük, mélységük és technikájuk. Más a motivációjuk, és más a kontextusuk.

Nézzük meg, mik ezek a különbségek!

  1. Cél és szemlélet

Tradicionális meditációk:
– Végső célja a megszabadulás (nirvána, megvilágosodás, önvaló felismerése).
– Részei egy vallásos vagy spirituális útnak (pl. buddhizmus, hinduizmus, taoizmus).
– A gyakorlás morális és életmódbeli keretbe ágyazott (erkölcsi szabályok, szerzetesi fegyelem, guru–tanítvány viszony).
– A meditáció önmegismerésre és a szenvedés meghaladására szolgál.

Modern meditációk:
– Gyakran világiak, vallástól függetlenek.
– Céljuk elsősorban a stresszcsökkentés, mentális egészség javítása, teljesítményfokozás.
– Nem szükséges hozzájuk életmódbeli változás vagy mély filozófiai elköteleződés.
– Sokszor pszichológiai vagy neurobiológiai keretben értelmezik őket (pl. mindfulness a kognitív terápiában)

  1. Technika és mélység

Tradicionális meditációk:
– Mélyen kidolgozott technikák (pl. vipasszaná, samatha, dzogchen, zazen, mantra-jóga).
– Hosszú gyakorlási folyamat, gyakran szigorú figyelemmel és fegyelemmel.
Fontos szerepet kap az etika, koncentráció és bölcsesség hármasa.

Modern meditációk:
– Letisztult, gyakran leegyszerűsített technikák (pl. légzésfigyelés, test-szkennelés).
– Kevesebb hangsúly van a fokozatos belső fejlődésen.
Inkább relaxációként vagy mentális tréningként jelenik meg.

  1. Tanítói és közösségi háttér

Tradicionális meditáció:
– Hagyományvonalak, élő mester–tanítvány kapcsolat.
Közösségi (szangha) háttér, rituálék, tanulmányok (pl. szútrák, filozófia).
– A meditáció része egy komplex spirituális életformának.

Modern meditáció:
– Gyakran online kurzusok, könyvek, appok útján tanulható.
– Kevésbé hangsúlyos a közösség vagy a tanító szerepe.
– Gyors hozzáférés, de gyakran felszínesebb megértés.

  1. Kontextus és motiváció

Tradicionális meditáció:
– Az élet szenvedésének mély megértéséből fakadó egzisztenciális keresés.
– A meditáció része egy koherens világnézetnek.

Modern meditáció:
– Pragmatikus motivációk: jobb alvás, produktivitás, szorongásoldás.
– Gyakran kiemelik az eredeti kontextusból („McMindfulness„)

A tradicionális meditáció spirituális út, a modern meditáció inkább mentálhigiénés eszköz. Mindkettőnek van értéke, de különböző mélységet és célt szolgálnak.
Az egyik a belső átalakulást célozza, a másik a jobb közérzetet.

Beküldve:

A gyakorlás megérdemli a tiszeletet!

Amituofo!

Az edzések elején kétféle köszönést használunk. Először az „Amituofo!” köszönéssel, majd a „Bao quan li”-vel (páo csuan li) üdvözöljük tanárunkat és egymást.

Mi rejtőzik az „Amituofo” vagy „Amitabha” szavak mögött?

Hallhatjuk filmekben is az „Amituofo!” vagy a „Namo Amitabha” kifejezést.
Nézzük meg, mit jelent ez valójában!

A „Namo” szó tiszteletet, elköteleződést jelent, míg az „Amitabha” egy megvilágosodott lény neve, aki a végtelen fény és élet Buddhája. „Amitabha” a végtelen tudatosságot jelenti, ami mindentudást és mindent átfogó bölcsességet szimbolizál. Amitábhának több címe is van, amelyek a fényre és a hosszú életre utalnak: „A Végtelen Fény Buddhája” vagy „A Mérhetetlen Élet Buddhája”.

Mit jelent az „Amituofo”?

Az „Amituofo” Amitabha Buddha nevének kínai átírása, és a buddhista gyakorlatokban széles körben használatos. Ez a kifejezés nem csupán egy üdvözlés, mély spirituális jelentéssel is bír. A Shaolin szerzetesek és más kínai buddhisták gyakran használják, hogy kifejezzék tiszteletüket vagy akár bocsánatkérésüket. Az „Amituofo” kimondása emlékeztet a Buddha-természetre, és arra ösztönöz, hogy mindig törekedjünk a belső fejlődésre.

Hogyan használják a gyakorlatban?

A Shaolin szerzetesek és a kung-fu harcosok számára az „Amituofo” nem csupán egy szó, hanem egy spirituális gyakorlat része. Ne feledjük, hogy a tajcsi harcművészet, a nagy kung-fu család tagja. Így edzés előtt és után kimondva tiszteletet fejez ki Buddha, a templom és a mesterek iránt. És persze, emlékeztetőül is szolgál, hogy a gyakorlatok során ne csak a fizikai erőre, hanem a szellemi fejlődésre is összpontosítsanak. Az „Amituofo” recitálása segít a meditációban is; a légzésre és a szó ismétlésére összpontosítva elkerülhetők a zavaró gondolatok, és elérhető az elme lecsendesítése.

Az „Amituofo” kimondása több, mint egy üres gesztus. Egyrészt emlékeztet a Buddha-természetre és a spirituális célokra. Másrészt segít a tudatosság és a koncentráció növelésében, ami mind a meditációban, mind a tajcsi gyakorlásában nélkülözhetetlen. Az ünneplés eszköze is lehet, amikor valaki sikert ér el az gyakorlásban vagy a spirituális úton.

Az „Amituofo” vagy „Amitabha” nem csupán egy szó, hanem egy mélyen spirituális gyakorlat, amely a buddhista és a kung-fu hagyományokban egyaránt fontos szerepet játszik. Legyen szó üdvözlésről, búcsúzásról vagy meditációról, az „Amituofo” mindig emlékeztet minket arra, hogy törekedjünk a belső béke és a megvilágosodás felé.

Ha legközelebb hallod, jusson eszedbe a mögötte rejlő mély jelentése! 🙏

Bao quan li – tenyér-ököl köszönés

A Bao quan li (páo csuan li) a kínai harcművészetben az általánosan elfogadott köszönési forma.

Sok szimbolikus jelentése közül az egyik szerint egyesíti a Quant (ököl) és a Chant (a Chan buddhizmust, a szellemi hátteret).

Az ökölbe szorított jobb kéz szimbolizálja a fizikai gyakorlatot, a rá merőlegesen elhelyezkedő bal kéz a harcművészetek szellemiségét, az erkölcsöt, a bölcsességet, az egészséget és a művészetet, a négy tápláló elemet.

Egy másik szerint az ökölbe szorított jobb kéz Yangjával és a nyitott, de összezárt ujjú bal kéz Yinjével a Yin-Yang egységét szimbolizálja.

A gesztus mindenekelőtt a tisztelet jele. Tisztelet a tanár és a tanítás iránt, tisztelet mások és önmagunk iránt. Ezzel a gesztussal a mindennapi élet gondjait hátrahagyva belépünk a tanuláshoz szükséges nyitottságba. Az edzésen megfeledkezünk az életkorról, a társadalmi és szakmai rangokról. Mindannyian partnerek, egyenlőek vagyunk ugyanabban a folyamatban.

Beküldve:

A kakas, a tajcsi és az enso

Hónapok óta gyűrődik, gyömöszölődik bennem a téma, újra és újra visszatértem hozzá. És, ahogy egyre inkább a testem részéve vált a kör, az enso létrehozásának mozzanata, ahogy felidézte a chen tajcsi alapját, a selyemtekercselést, úgy vált belsővé a ki- és belégzés teljes körré alakulása, egyetlen mozdulatba sűrűsödése mindannak, amit egyesülésnek és feloldódásnak vélek.

Az enso egyetlen mozdulattal, kilégzésre megrajzolt kör.

Nem lépünk vissza, nem javítgatunk. A kör létrejön. És semmi nem marad kívül. Csak a kör van, csak a mozdulat. A jelen pillanat ábrázolása. Ahogy a jelen pillanat tükröződésévé válik egy-egy tajcsi mozdulat is a gyakorlás mélyülésével. Nem ítélkezünk, nem kommentálunk, csak gyakorlunk.

By Kanjuro Shibata XX „Ensō (円相)” – Own work, uploaded by Jordan Langelier from his personal collection, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=551770

És hogy jön ide a kakas?

Volt egyszer egy császár, akit lenyűgöztek a kakasok, ezért egy nap megbízta birodalma leghíresebb festőjét, hogy fessen neki képet egy kakasról. A festő elvállalta a munkát, de megjegyezte, hogy hosszú időbe fog telni, míg elkészül a kép. A császár bosszús lett ugyan, de végül beleegyezett.

Jó idő múlva a császár magához hívatta a festőt, aki üres kézzel érkezett meg. Nem volt nála a kakasról készült kép. A császár türelmetlenül kérdezte: – Mi van a kakasfestményemmel?

A festő azonban nyugodt maradt, előlvett egy darab papírt. Ott, álltó helyében festeni kezdett. Az ecset csak úgy repült, minden érintése a lapon tökéletes vonalat hozott létre. A festő percek alatt megalkotta a kakas élethű képét. Kevesebb, mint három percébe telt, mire befejezte. Ezt látva a császár dühösen kérdezte: „Te be akartad csapni az uralkodódat? Talán lázadni mersz ellenem? Három percbe telt megfesteni ezt a képet. Miért várattál ilyen hosszú ideig?” A festő nem rettent meg a császár dühétől, arra kérte, menjen vele a házához.

Mikor odaértek, és a festő kinyitotta az ajtót, a császár meglátta, hogy a ház telis tele van kakasvázlatokkal. Majd a festő megszólalt: „Így dolgoztam az elmúlt időben. Ennyi munka nélkül hogyan tudtam volna kevesebb, mint három perc alatt elkészíteni neked azt a tökéletes kakast?”

Beküldve:

Boldogsághormonok

Képzeld el, hogy reggel fél 8-kor álmosan zötykölődsz a 4-6-os villamoson. Hangok, zajok érik el a füledet, illatok, szagok az orrodat. Bámulsz ki az ablakon. 🚎🛻🛵

Aztán képzeld el, hogy a nyári vakációdat töltöd egy tó partján. Fölötted kék ég, madár dalol a közeli fán, melletted meg ott szuszog a kutyád. Épp arra készülsz, hogy megtörd a zsemlét, amit most hoztál a péktől. 🐶🌳☀️
Elég nagy a különbség. És elég valószínű, hogy a két helyzetben más és más a hangulatod.

De ne csak a környezetre és a helyzetekre gondoljunk, amikor a hangulatunkról van szó! Agyunk kémiai anyagai is besegítenek, hogy értelmezzük a körülöttünk lévő világot, és reagáljunk is rá. Ezek a vegyületek, amelyeket neuromodulátoroknak nevezünk, nagyban befolyásolják hangulatunkat, tudatállapotunkat és általában az érzéseinket. Az agytörzsben vagy a hipotalamuszban termelődnek, majd az agykéreg és más agyi területek felé irányuló hosszú idegpályákon keresztül, az átvitelt befolyásolva fejtik ki hatásukat. Testünk egy vegykonyha, ahol a helyzettől függően eldől, hogy lehangoltak vagyunk, vagy majd kicsattanunk a boldogságtól. Ez pedig befolyásolja a tetteinket. A boldogság, az elégedettség érzése, a jó hangulat elengedhetetlen mentális egészségünk megőrzésében.

És, ha boldogságról van szó, ott a neuromodulátorok legismertebb csoportja, a boldogsághormonoké. Négy vegyület, vegyületcsoport tartozik ide: a szerotonin, a dopamin, az endorfinok és az oxitocin. Ezeknek a vegyületeknek a termelődését elősegíthetjük mozgással, zenehallgatással, kapcsolatokkal, érintéssel, jó ételek fogyasztásával. Tehetünk azért, hogy jól érezzük magunkat az életben. Például tajcsizhatunk is. 😊

Beküldve:

Csikung ülve is – Gyakoroljunk ülve?

Van, hogy valaki azzal fordul hozzám, szeretne megismerkedni a csikunggal (a tajcsival), de nem tud hosszan vagy egyáltalán állni. Idősek, betegséggel küzdők teszik fel a kérdést: Lehet-e csikungot ülve gyakorolni?
Ekkor van ideje annak, hogy a tanítvány állapotát és képességeit figyelembe véve adaptáljam ülő helyzetre azt a csikung (vagy tajcsi) formát, amit a legjobbnak találok számára.

Amikor elhangzik a kérdés, hogy lehet-e egyáltalán csikungozni ülve, a kérdés nem arról szól, hogy ez a mozgás valóban kivitelezhető-e ülve, sokkal inkább arról, hogy vajon eredményes lesz-e a gyakorlás.

A csikung gyakorlatok fő célja a bennünk áramló energia megismerése, a vele való tudatos kapcsolat fejlesztése, hogy a mindennapokban, és akár speciális alkalmazásokhoz, harcművészetekhez vagy meditációhoz hatékonyan legyünk képesek használni azt.

Az elmélyült gyakorlás közben nem a test van a fókuszban, hanem a test energiája, amit a test és a test helyzetváltoztatásainak megfigyelésén keresztül követünk nyomon.

Számtalan csikung forma, gyakorlatsor van. A szándék mind mögött a test és a szellem energetikájának megismerése. Vannak, melyek az öt elem testben megnyilvánuló minőségeit vizsgálják – elsősorban a fázisok megismerésén keresztül (például az évszakok változása) nyernek megismerést. Más gyakorlatok a meridiánokat használják, ezért érintéssel, dörzsöléssel, tapogatással vagy akár képekkel aktivizálják a különböző csatornákat. És vannak, talán a legismertebbek, melyek kisebb, nagyobb mozdulatokkal a test különböző szöveteinek aktiválására összpontosítanak. Ahogy az elme a fizikai testet felfedezi és befolyásolja annak működését, a csí meghatározott minták szerint kezd áramlani.

A csikung gyakorlás egy megunhatatlan felfedező út önmagunkba, ahol központi helyet foglal el az egyensúly megtalálása. Így van ez akkor is, ha ülve gyakorlunk. Nem csak egyszerűen ülünk és valamit tevékenykedünk, hanem éppen pont a testtartásra, az ülésre figyelünk. Aktívan ülünk. A jó gyakorláshoz jó ülés kell. És miközben ezt kialakítjuk, a törzs izmait is megdolgoztatjuk.

A gyengéd, lágy mozdulatok mind a testre, mind a lélekre jó hatással vannak, csökken, kioldódik bennünk feszültség. Mind testileg, mind pszichésen.
És ezt miért ne lehetne ülve csinálni?

Új tanfolyam indul 2025. május 7-én.
Itt találod a részleteket:
https://csanyizita.hu/ulo-csikung/

Beküldve:

Ugrabugra majomelme

James Norbury A macska, aki zent tanított című könyvében a Macska találkozik a Majommal, aki így sóhajt fel: – Békesség! Bárcsak egy csöppnyi békére lelnék. A gondolataim … megőrjítenek!
Majd a Macska a Majommal együtt leül a tó partjára, hogy hallgassák a víz hangját, de a Majom elveszti a türelmét: – Ennek semmi értelme, egyszerűen nem hallom. Talán, ha olyan nagy füleim lennének, mint neked, akkor hallanám…
– Nem igazán számít, hallod-e a folyót, vagy sem – felelte a Macska. – Inkább azt mondd meg, mennyire kavargott az elméd az elmúlt néhány percben!
A Majom ekkor jött rá, hogy időtlen idők óta most először elcsendesedtek a gondolatai.

A samatha (nyugalom) meditációt, mely az elme lecsendesedését valósítja meg, egyes buddhista hagyományokban útként ábrázolják. Az úton egy szerzetest, egy elefántot, egy majmot és egy nyulat láthatunk. Mellettük időnként tüzek csapnak fel (a tudás tüze).
Az út elején az elefánt előtt ugráló majom vezeti a sort, a szerzetes meg leghátul kullog. Az elefánt az elmét, a majom a figyelmet elterelő gondolatokat szimbolizálja.

Mind ismerjük a kismajmot, azt az állapotot, mikor ide-oda csapong az elménk, hol erre, hol arra gondolunk, nincs egy pillanatnyi nyugtunk sem. Ez a majomelme tapasztalata.
Mindennap velünk van, és gyakorlás híján velünk is marad.

A képen az utat követve mind az elefánt, mind a majom színe megváltozik, ami azt jelképezi, hogy az elme képes megtisztulni, megszűnik a csapongás.
A nyúl a fáradtságot, az energia hiányát jelképezi, ami újra és újra megjelenik, és esetleg ki is billent minket a gyakorlásból.

Az úton járók sorrendje szép lassan átalakul. Ahogy az elme megtisztul, a szerzetes áll a sor elejére, képes vezetni az elefántot (az elmét), a nyúl is eltűnik, megszűnik a letargia. Az út végén pedig az elefánt a szerzetes mellett ül, mindketten megpihennek. Megnyílik az út a spirituális fejlődés felé.

A tajcsi, a csikung más utat választ, munkát ad a kismajomnak. A testből indul ki. Elfogadja a kismajmot olyannak, amilyen, és azt mondja, figyeld a mozdulatot, amit éppen gyakorolsz, figyeld az érzeteket a testedben, amivel éppen gyakorolsz.

Azt tapasztalhatod, hogy ha már jól megy a megfigyelés, amikor már tudod a mozdulatok sorrendjét és a mozdulatok mikéntjét is, a majom megszelídül, lecsendesül magától. Ugrabugráló természete segíteni kezdi az elme nyugalmát.

A figyelem egyre mélyebbre hatol, miközben aktivitása megmarad.

A test folyamatos megfigyelésével, a feszültségek tudatos kioldásával párhuzamosan egyre könnyebbé válik a figyelemelterelés és a mentális akadályok  felismerése, majd tudatos elengedése.

Vedd észre!

Az első lépés, hogy észrevedd, mikor elkalandoztál. Egyáltalán nem olyan egyszerű, mit ahogy első hallásra tűnik.  Gyakorlást igényel, de a munka meghozza a gyümölcsét.

Majd irányítsd vissza a fókuszt a mozgásra és a test érzeteire. Tapasztalni fogod, hogy egyre hosszabb ideig tudod megtartani a fókuszáltságodat, egyre több idő telik el két gondolat megjelenése között. A közöttük lévő időt pedig teljes egészében ellazultan, fókuszáltan a jelenben tudod tölteni.

Búcsút inthetsz a majomelmének.

Beküldve:

Az 50 első kérdés, amit felteszel a tajcsiról (taiji, taichi) és a csikungról (chikung, qigong) 8.

Testérzetek – és az egyensúly létrejötte

A tajcsicsuan belső harcművészeti stílus, a helyes testtartás az egyik legfontosabb dolog gyakorlása közben. Ha feszes a tartás, akadályozzuk a csí áramlását, ha helytelen a testtartás, sérülésnek tesszük ki magunkat, és elpazaroljuk fizikai erőnket is.

A helyes testtartás kialakításában elsősorban a testérzetek felismerésére, és az azokra adott reakciókra koncentrálunk. A testrészek egymáshoz való viszonya egy dinamikus egyensúlyi állapot.

Mit tekintünk, mit érzünk egyensúlyi állapotnak?

Életünk során temérdek hatás ér minket, melyekre reagálunk, mind a hatás, mind a reakció nyomot hagy a testünkben. Ahogy minden egyes gondolat, minden kiejtett szó, minden cselekedetünk is letárolódik és nyomot hagy a testben. Így alakul ki az egyénre jellemző, egyedi tartás, ami nem feltétlenül helyes, hiszen egy-egy hatás testünket kibillentheti egyensúlyi állapotából, és egészen addig így marad, míg valamiféleképpen kompenzálni nem kezdjük azt.  

A testérzetek érzékelésének és észlelésének fejlesztésével nagy lépést tehetünk a helyes testtartás helyreállítására.

A következő területeken fejleszthetjük a testünkből érkező érzetek felismerését:

– a testfelszínéről és mélyéről érkező ingerek feldolgozásának területéről, mely három, jellegükben különböző, de egymással összefüggő érzetminőséget takar. Ez a szomesztézia.
– a végtagok helyzetének érzékelését, mely a propricepció,
– a zsigeri érzékelés, a belső szervek információinak feldolgozásának területét, ami a  viszcerocepció,
– bőr esetén a hőérzékelést, ami a termorecepció,
– mechanikai inger érzékelését, ami a mechanorecepció,
– az érintés érzékelését: mely a nocicepció, termorecepció, mechanorecepció együtt, és taktilis érzékelésnek nevezzük,
– különböző testrészeknek a törzshöz viszonyított helyzetének érzékelése, mozgások érzékelését, amit kinesztéziának nevezünk és a
– fájdalomérzékelést, ami a nocicepció

Az érzékelés a környezet bizonyos változásaira hangolt  érzékszervek  változásregisztráló folyamata. Ebben a folyamatban az adott érzékszervhez tartozó ingerspecifikus receptorok regisztrálják a környezet változását (az ingert), majd ezt az információt továbbítják (ingerület formájában) az idegrendszer központi részei (agy, gerincvelő) felé.

Itt (is) bővebben utána tudsz nézni


Az érzékelésnél nem áll meg a folyamat, észlelni is kell az ingert. Az észlelés, percepció pszichológiai folyamat, mely során hozzárendeljük az ingereket az érzékleti mintához. Bárki és bármi – személy, tárgy – azonosításában szerepet játszanak a korábbi tapasztalatok, beállítódások, elvárások. A percepció során az érzékszervi benyomások jelentéssé, tárggyá szerveződnek, felismerhetővé válnak. A különböző ingerek nyomán keletkezett ingerületek egységes képpé formálódnak, így tükröződik a valóság. Az agy értelmezi az érzékleteket, rendszerezi azokat és jelentést ad nekik.

Egy 2015-s vizsgálat szerint a tapintás térbeli megkülönböztetése tartósan javult mindössze 6 órás mentális-szenzoros fókuszálás hatására, ami arra utal, hogy a mentális állapotok által létrehozott belső agyi tevékenység a külső stimulációhoz hasonlóan megváltoztathatja az észlelést és a viselkedést.  A Ruhr-University Bochum és a Ludwig-Maximilians-University München kutatói egy három napos meditációs elvonulás résztvevőit figyelték meg. A résztvevők fele napi nyolc órás meditációjuk mellett egy további, speciális meditáció-fajtát is végzett: naponta 2 órán keresztül fókuszáltak jobb kezük mutatóujjára, és tudatosították azokat az érzéseket, amelyek ujjukban ez alatt az idő alatt spontán módon megjelentek (szomatoszenzoros percepció). A meditálók másik fele kontrollcsoportként szolgált, ők a napi járulékos 2 órában azt a szokásos meditációjukat végezték tovább, amit egyébként is gyakoroltak már 8 órán keresztül. Az elvonulás végeztével megvizsgálták a résztvevők tapintásélességét, és összehasonlították az elvonulás előtt mért adatokkal. Az eredmények szerint annak a csoportnak a tagjai, amelyek a mutatóujj-fókuszálást végezték, szignifikánsan jobb tapintásélességet produkáltak a gyakorlás után, nemcsak a jobb mutató-, de a jobb középső ujjukban is.
A vizsgálatnak ITT tudsz utánanézni.

A test felé fordított, kellő ideig megtartott figyelem, koncentráció révén fokozható az érzékelés, és befolyásolható az észlelés. Létrejön az egyensúly.

Beküldve:

Banánhéj – Őrizd meg az egyensúlyod!

Ha azt mondom, banánhéj, máris a szemünk előtt egy figura, aki kétségbeesetten kapálózik a levegőben, és próbálja kezével, lábával megtalálni a biztos pontot a talajon. Talán felnevetünk, vagy már érezzük is a tomporunkon, ahogy találkozik a talajjal, és felszisszenünk. Megjelenik előttünk, hogy elveszítjük a stabilitásunkat, és egészen addig zuhanunk, míg végre megint biztos pontot érünk.

Akár elfekszünk, akár kezünkkel megtámaszkodunk, egy pillanatra megpihenünk, tudatosítjuk a történteket, majd egyensúlyérzékünket összerendezve igyekszünk visszatérni egy nekünk kedvesebb helyzetbe. Kisimogatjuk az önbecsülésünket, és folytatjuk az utunkat egy új tapasztalattal.

Átvitt értelemben is ez történik. Mikor olyan helyzettel találkozunk, akár apró, váratlan dologgal, ami nagyon nem volt benne az elképzeléseinkben, kibillenhetünk, és elterülhetünk, mintha banánhéjon csúsztunk volna el.

Ha érzelmileg stabilabbak vagyunk, könnyebben visszanyerjük az egyensúlyunkat, ha labilisabbak, időbe telhet, míg újra egyensúlyba kerülünk, megtaláljuk önbecsülésünket, önmagunkba vetett hitünket.

A testi és a lelki folyamatok elválaszthatatlanok egymástól. Ha a lelkünk nehéz, nehéz lesz a testünk is, ha boldogok vagyunk, testünkből érkező érzetekben is ezt tapasztaljuk. Szinte repülünk. Hangulatunk befolyással van testünkre, testünk állapotára, mozgására és a testünk által létrehozott egyensúlyra is.

Tajcsi gyakorlással befolyásolhatjuk testi, és ezáltal lelki egyensúlyunkat is. A kulcs a tudatosítás. A tajcsizás közben gyakorolt tudatosítást kivisszük a mindennapi életbe.

Tajcsizás közben egyensúlyunk fenntartása sok apró mozdulat összessége, amit agyunk, izmaink és a fascia hajt végre.

Tudatosítanunk kell, mi történik velünk éppen most, ebben a pillanatban. Ha elkalandozunk, kiesünk a gyakorlás menetéből.

Ahhoz, hogy elkerüljük a megbillenést, figyelemre, egyensúlyérzékre és összpontosításra van szükség.

És amire szükségünk van a tajcsi gyakorláshoz, azt vissza is tudjuk vinni a mindennapokba.

1. Lassú, biztos mozdulatok: Ne siess, lassan mozogj, mikor tajcsit gyakorolsz. A lassúság lehetővé teszi, hogy jobban kontrollálhasd a mozgásodat.

2. Összpontosítás és figyelem: Koncentrálj a mozdulat milyenségére. Arra, hogy hogyan lépsz, hova lépsz, meddig emeled a kezed. A tudatos figyelem segít a mozdulatok pontos kivitelezésében.

3. Testtartás és egyensúly: Figyelj a testtartásra, és igyekezz egyensúlyban maradni. Az egyensúlyérzéked fejlesztése segít abban, hogy stabilabb legyen a tartásod, biztosabb a mozgásod.

4. Rugalmas hozzáállás: Ha mégis elkalandoztál, tévesztettél vagy megbillensz, próbálj rugalmasan reagálni. A tudatosítás és a rugalmasság segít, hogy minél hamarabb újra egyensúlyba kerülj.

Kövesd a Belső Ösvény Központ tartalmait a Facebookon is!

Beküldve:

Tajcsitu

20 éve történt, hogy egy beszélgetés során leesett a tantusz, és jó nagyot csörrent. Alapjaiban változtatta meg a saját és a körülöttem lévő dolgok energiáiról való gondolkodásomat, mikor megértettem, hogy a legismertebb kínai szimbólum a jin-jang jel, a tajcsitu, mely az öröktől fennálló erők egymást kiegészítő, de egymással szembenálló egységét ábrázolja, csak egy kétdimenziós, sematikus ábrázolása a jin és jang erők állandó és folyamatos váltakozásának.

Ez a változás mindent áthat. Minden porcikánkban, minden tevékenységünkben, és a körülöttünk lévő minden dologban jelen van. És a relatív világon belül minden változik; ami megjelenik, eltűnik, ami megszületik, annak meg kell halnia, majd valamilyen formában újra megjelennie.

A jin-jang folytonos egymásba alakulásából létrejött energia a csí.

Az első jin-jang ábra Zhou Dunyi (1017–1073) tajcsituja. Nagyban különbözik még attól, amit ma ismerünk.

Legfelül az üres kör az abszolútumot, az ürességet ábrázolja (a Wujit).

A második kör a tajcsit jelképezi, a dualizmust, a jint és a jangot. (Ez az ábrázolás még nem az általunk ismert jin-jang ábra.) Egyes diagramokon a középpontban egy kisebb üres kör található, amely az ürességet, mint a kettősség alapját ábrázolja.

A második kör alatt egy öt részből álló diagram látható, amely az Öt Elemet (Wuxing) ábrázolja, és az egység differenciálódásának egy további szakaszát mutatja be. Az öt elemet vonalak kötik össze, amelyek a megfelelő sorrendjüket jelzik:

Fa → Tűz → Föld → Fém → Víz.

Az Öt Elem alatti kör az Ég és a Föld együtt állását jelenti, amiből a „tízezer dolog” keletkezik. Ezt a szakaszt képviseli a Nyolc Trigram (Bagua) is.

Az utolsó kör a sokféleség állapotát jelképezi, kihangsúlyozva, hogy „A tízezer dolog átalakulással születik”.

A teljes tajcsitu öt részből áll. A jin-jang szimbólum, amelyet általában tajcsitunak hívnak, a diagram öt része közül a második.

A ma ismert, egyenletesen csökkenő spirális formák először a Ming-dinasztia (1368–1644) idején jelentek meg. Elsősorban Zhao Hui csían (1351–1395) és Lai Zhi De (1525–1604) változatát hozzák példának. A késő Ming korban aztán kontrasztos pontok jelentek meg az ábrázolásban. Ezt a változtatást Zhang Huang (1527-1608) tanulmányaihoz kötik.